-
1 πρός
πρός, dor. u. poet. ποτί u. προτί (nur in wenigen Zusammensetzungen wird ι elidirt, s. oben ποτί), kretische Form durch Buchstabenumstellung war πορτί, Greg. Cor. p. 238; – zu, adverb., ohne Casus, noch dazu, oben drein, außerdem; am häufigsten πρὸς δέ, Hom. oft, wie ϑλάσσε δέ οἱ κοτύλην, πρὸς δ' ἄμφω ῥῆξε τένοντε, Il. 5, 307; ἅπερ τελεῖται, πρὸς δ' ἃ βούλομαι λέγω, Aesch. Prom. 931; Her. 1, 71. 2, 119. 3, 135. 5, 20 u. sonst (auch in attischer Prosa nicht selten); πρὸς γάρ, 3, 91; καὶ πρὸς πιέζει χρημάτων ἀχηνία, Aesch. Ch. 299; ὄλωλα καὶ πρός γ' ἐξελαύνομαι χϑονός, Eur. Med. 704, vgl. Or. 621 Hel. 962; καὶ πρὸς οὐκ αἰτοῠμαι οὐδέν, Ar. Equ. 576; κἄγωγε πρός, Ran. 416, vgl. Plut. 1001; καὶ πρός, Her. 6, 125 u. oft bei den Attikern; πρὸς δὲ καί, Thuc. 3, 58, Xen. Hell. 6, 7, 3 Cyr. 6, 4, 8, πρὸς δ' ἔτι, Her. 3, 74; Xen. An. 3, 2, 2; πρὸς δὲ καί, Plat. Prot. 321 d; καὶ πρός γε, Rep. I, 328 a. Soph. 234 a; καὶ ἐλεεινόν γε πρός, Gorg. 469 b; vgl, noch Pors. Eur. Phoen. 629, Reisig comm. crit. Soph. O. C. 809 p. 308. Vgl. auch προςέτι.
Als Präposition mit dem gen., dat. u. accus.
I. Mit dem gen., von her, den Gegenstand bezeichnend, von dessen Seite her Etwas kommt, oder von dem Etwas ausgeht; – 1) örtlich, die Richtung oder Bewegung von einem Orte her bezeichnend, ἀλώμενος ἵκετ' ἐμὸν δῶ, ἠὲ πρὸς ἠοίων ἢ ἑσπερίων ἀνϑρώπων, Od. 8, 29; auch bei Verbis der Ruhe, so daß aber bei der Ortsbestimmung immer an ein Ausgehen von derselben zu denken ist, wie Thuc. 3, 21 sagt τὸ τεῖχος εἶχε δύο τοὺς περιβόλους πρός τε Πλαταιέων καὶ εἴ τις ἔξωϑεν ἀπ' Ἀϑηνῶν ἐπίοι, von Platää her; 4, 31 verbindet er ἔκ τε τοῠ πελάγους καὶ πρὸς τοῠ λιμένος. So schon Hom., πρὸς μὲν ἁλὸς Κᾶρες, πρὸς Θύμβρης δ' ἔλαχον Λύκιοι, Il. 10, 428; νῆσοι πρὸς Ἤλιδος, in der Nähe von Elis, wenn man von Elis kommt, Od. 21, 347; am häufigsten bei Bestimmungen der Himmelsgegenden, von Norden, von Westen her, wo uns geläufiger ist »gegen Norden« zu sagen, αἱ μὲν (ϑύραι) πρὸς Βορέαο καταιβαταὶ ἀνϑρώποισιν, αἱ δ' αὖ πρὸς Νότου εἰσὶ ϑεώτεραι, Od. 13, 110. 111, πρὸς δύνοντος ἡλίου, Aesch. Suppl. 252; πρὸς νότου ἀνέμου, Her. 3, 101. 102; πρὸς μεσαμβρίης Ἀραβίη ἐστί, ib. 107; sogar χωρίον πρὸς τοῠ Τμώλου τετραμμένον, 1, 84; τὰ πρὸς νότου, Plat. Critia. 112 c; τὰ ὑποζύγια ἔχοντες πρὸς τοῠ ποταμοῠ, auf der Seite des Flusses, Xen. An. 2, 2, 4, vgl. 4, 3, 26. So sagt auch Soph. ἐμπολᾶτε τὸν πρὸς Σάρδεων ἤλεκτρον, Ant. 1024, der von Sardes herkommt. Da aber auch die Griechen so πρός c. accus. brauchten, die Richtung wohin bezeichnend, so verbindet Her. τὸν μὲν πρὸς βορέω ἑστεῶτα, τὸν δὲ πρὸς νότον, 2, 121, vgl. 4, 17. 122. In Stellen, wie Il. 15, 669, φόως γένετ' ἀμφοτέρωϑεν, ἠμὲν πρὸς νηῶν, u. 22, 198, αὐτὸς δὲ ποτὶ πτόλιος πέτετ' αἰετός, übersetzt man hinwärts, aber in der ersten Stelle wird schon durch ἀμφοτέρωϑεν die Auffassung »von den Schiffen her« angedeutet. Einfach durch an kann es öfters übersetzt werden, εἰσὶ οὗτοι οἱ χῶροι πρὸς ϑαλάσσης, Her. 2, 154, vgl. 5, 15. 8, 120; Πελλήνη πρὸς Σικυῶνος, 1, 145; auch φυλακαὶ κατέστασαν πρὸς Αἰϑιόπων Ἀραβίων, 2, 30, sie standen von der Seite. der Araber her, d. h. vor, gegenüber, also eigtl. von feindlicher Seite her. – Daher 2) von Personen, – a) auf Jemandes Seite stehen, d. h. von seiner Partei sein, für Einen sein, πρὸς τῶν κρατούντων δ' ἐσμέν, οἱ δ' ἡσσωμένων, Aesch. Spt. 498; ἐπειδὴ Ζεὺς πρὸς ἡμῶν ἐστιν, für uns ist, Eur. Rhes. 320. auch πρὸς τῶν ἐχόντων, Φοῖβε, τὸν νόμον τίϑης, d. i. zu Gunsten der Reichen, Alc. 58; πρός τινος λέγειν, Ar. Vesp. 647; Κροῖσος ἐλπίσας πρὸς ἑωυτοῠ τὸν χρησμὸν εἶναι, daß das Orakel für ihn sei, Her. 1, 75; τὸ ἐν στενῷ ναυμαχέειν πρὸς ἡμέων ἐστί, 8, 60, 2, ist zu unserm Vortheil; dah. γενέσϑαι πρός τινος, Einem beitreten, 7, 22, ἀπ οστάντες ἀπ' ἐκείνου καὶ γενόμενοι πρὸς σέο, 1, 124; ὅ ἐστι πρὸς τῶν ἠδικηκότων μᾶλλον, Thuc. 3, 38; Καλλίας μοι δοκεῖ μάλα πρὸς Πρωταγόρου εἶναι, Plat. Prot. 336 d; daher πρὸς λόγου εἶναι, zum Zwecke dienlich sein, Gorg. 459 c; πρὸς ἐμοῦ δικαίως τὴν ψῆφον ἔϑεσϑε, zu meinen Gunsten, Dem. 39, 40; κἂν μέν τι ᾖ πρὸς τῶν ἐχϑρῶν κατὰ τῆς πόλεως ἐν τοῖς ὅρκοις, 17, 18, Folgde, vgl. οὐ κατ' αὐτοῠ, πρὸς αὐτοῠ δὲ νομίσας εἶναι τὰ συμβαίνοντα, Pol. 3, 104, 2; – τὰ πρὸς σφῷν, so viel wie das Eurige, Soph. O. R. 668. – b) von Einem ausgehend, zunächst von Einem erlangen, erhalten, vernehmen; ἔχειν τιμὴν πρὸς Διός, Od. 11, 302, Ehre von Seiten des Zeus erlangen, haben, die Zeus gewährt; ὡς ἄν μοι τιμὴν μεγάλην καὶ κῠδος ἄρηαι πρὸς πάντων Δαναῶν, Il. 16, 84, vgl. 22, 514; wie ἄρνυσϑαί τι πρός τινος, 1, 160; εἰ γὰρ τύχοιεν ὧν φρονοῠσι πρὸς ϑεῶν, wenn sie von den Göttern erlangen, die Götter ihnen gewähren, Aesch. Spt. 532; ähnlich ὅπη μέλλει τις οἴσεσϑαι δάκρυ πρὸς τῶν, κλυόντων, Prom. 642; τὰς ἡδονὰς πρὸς σοῠ λαβοῠσα ἐκτησάμην, Soph. El. 1295, vgl. Tr. 330; ἵνα κακόν τι πρὸς ϑεῶν ἢ πρὸς ἀνϑρώπων λάβοι, Her. 2, 139, vgl. 152; ἀκούειν τι πρός τινος, von Einem, aus seinem Munde hören, Il. 6, 525, Her. 7, 153; μανϑάνειν πρός τινος, Soph. Phil. 959 O. C. 13, ὅπως πρὸς σοῠ τι κερδἀναιμι, Tr. 190. – c) dann bei solchen Verbis, die einen leidenden Zustand, eine Einwirkung eines Andern andeuten, bes. bei πάσχω, οἷα πρὸς ϑεῶν πάσχω ϑεός, Aesch. Prom. 92; Ch. 413 Eum. 100, Soph. Phil. 1343; Her. 1, 73. 3, 65. 74; κακῶς κλύουσα πρὸς σέϑεν, Soph. El. 514, durch deine Veranlassung in schlimmem Rufe stehen; oft ϑανεῖν πρός τινος, Aesch. Eum. 597, Soph. O. R. 592 u. öfter, Eur. Or. 1632; πρὸς ἀλλήλοιν ϑανεῖν, Einer durch den Andern umkommen, Valck. Phoen. 1275. Auffallend braucht Soph. sogar zwei Präpositionen, πρὸς τῶν ϑανόντων μηδενὸς ϑανεῖν ὕπο, Trach. 1150. so auch ὤλετο πρὸς χειρὸς ἕϑεν, Aezeh. Suppl. 64, Soph. Ant. 51; ποίας ὄλλυμαι πρὸς αἰτίας, aus welchem Grunde, durch welche Schuld, Eur. Andr. 1126; vgl. Soph. O. R. 1236, – πρὸς ὧν ἐκπίπτει κράτους, Aesch. Prom. 950. 998; Soph. Ant. 675 u. A. – Dader auch geradezu bei Passivis statt ὑπό, bei Tragg., πρὸς τοῦ τύραννα σκῆπτρα συληϑήσεται; αὐτὸς πρὸς αὑτοῠ κενοφρόνων βουλευμάτων, Aesch. Prom. 762, von wem wird der Raub ausgehen? πρὸς ἄτης ϑηραϑεῖσαι, 1074; πρὸς ἀνδρὸς δ' ἀνὴρ ὑπὸ δορὶ καίνεται, Spt. 329; πρὸς φίλου ἔφϑισο, 954, u. oft; τῶν ἐμῶν τητώμενος πρὸς τοῠ κακίστου, Soph. Phil. 384; γελώμενος πρὸς σοῠ, 1012; πρὸς ὑμῶν λειφϑήσομαι, 1060, πρὸς τοῠ διδαχϑείς, O. R. 359: so διδάσκεσϑαι πρός τινος Il. 11, 831, von Einem belehrt werden, wie μανϑάνω, u. sonst; woran sich auch reiht αὐτὴ πρὸς αὑτῆς τέϑνηκε, Tr. 1122; αὐτὸς πρὸς αὑτοῠ, sc. αἱμάσσεται, Ant. 1162. Aber πρὸς ἀνδρὸς ἢ τέκνων φοβουμένη, Soph. Tr. 149, ist = in Ansehung; – πρὸς ἀνδρὸς ἠδικημένη, Eur. Med. 26; nicht selten λέγεσϑαι πρός τινος, von Einem erwähnt werden, Her. 3, 115; οὐ λέγεται πρὸς οὐδαμῶν, 4, 47; τετιμῆσϑαι, ἀτιμάζεσϑαι, περιϋβρίζεσϑαι πρός τινος, geehrt oder beschimpft werden von Einem, 2, 75. 5, 20. 1, 61. 2, 152; auch λόγου οὐδενὸς γιγνόμεϑα πρὸς Περσέων, 1, 221; τὸ ποιεύμενον πρὸς Λακεδαιμονίων, das von den Lacedämoniern Gethane, 7, 209; u. daher auch ἐλείπετο ἀϑάνατον μνήμην πρὸς Ἑλλησποντίων, 4, 144, wo wir übersetzen »ein Andenken bei den Hellespontiern hinterlassen«, eigentlich das von den Hell. ausgehende Andenken. – Auch bei subst. u. adj. findet sich diese Vrbdg, ἔρημος πρὸς φίλων, verlassen von Seiten der Freunde, Soph. Ant. 910; βαρείαις πρὸς ϑεῶν δυςπραξίαις, 746, die von Seiten der Götter verhängt sind; δόλος πρὸς κασιγνήτου, Eur. Phoen. 365; ἔπαινος πρὸς ἀνϑρώπων τε καὶ ϑεῶν, Lob von Seiten der Menschen und Götter, Plat. Legg. II, 663 a; γνώμη ἐπίφϑ ονος πρὸς τῶν πλεύνων, die von der Mehrzahl ungünstig betrachtet, gehaßt wird, Her. 7, 139. Vgl. noch τίς πρὸς ἀνδρὸς μὴ βλέποντος ἄρκεσις, Soph. O. C. 73; οὐδ' οἶδα τέρψιν οὐδ' ἐπ ίψογον φάτιν ἄλλου πρὸς ἀνδρός, Aesch. Ag. 598. – d) dah. auf Jemandes Veranlassung, Geheiß, Befehl, nach Jemandes Auftrag, πρὸς Διός, προς ϑεῶν, von Zeus' wegen, nach der Götter Willen; Il. 1, 239 οἵ τε ϑέμιστας πρὸς Διὸς εἰρύαται, u. πρὸς Τρώων, auf der Troer Geheiß. 6, 57, πρὸς ἄλλης ἱστὸν ὑφαίνοις, auf einer Fremden Geheiß, 6, 456; οὔκουν τάδ' ἔσται πρὸς ϑεῶν, Aesch. Spt. 199; Suppl. 992; – πρὸς Διός εἰσι ξεῖνοί τε πτωχοί τε, die Fremden stehen unter Zeus' Schutz, Od. 6, 207. 14, 57. – Hiermit kann man zusammenstellen ὅτι δικαιότατον καὶ πρὸς ϑεῶν καὶ πρὸς ἀνϑρώπων, was das Gerechteste bei ihnen ist, von Seiten der Götter als das Gerechteste angesehen wird, Xen. An. 1, 6, 6; ὃς πρὸς ϑεῶν ἀσεβής, 2, 5, 20; vgl. δρᾶν οὐδὲν ἄδικον οὔτε πρὸς ϑεῶν οὔτε πρὸς ἀνϑρώπων, nach dem Urtheile der Götter und Menschen, Thuc. 1, 71. – e) im eigentlichen Sinne, von Einem herstammend, πρὸς πατρός, πρὸς μητρός, von des Vaters, der Mutter Seite, πάππος ὁ πρὸς πατρὸς ἢ μητρός, Plat. Legg. IX, 856 d; Ἀϑηναῖον ὄντα καὶ τὰ πρὸς πατρὸς καὶ τὰ πρὸς μητρός, Dem. 57, 17, u. öfter bei den Rednern; dah. οἱ πρὸς αἵματος, die Blutsverwandten, Soph. El. 1297. – Vgl. noch, wo es mehr umschreibend ist, δύο μὲν τὰ πρὸς ἡμῶν ἀνϑρώπεια, δύο δ' αὖ τὰ πρὸς ϑεῶν ϑεῖα, Plat. Soph. 266 a. – 3) Bei Beschwörungen, bei, μάρτυροι πρὸς ϑεῶν, πρὸς ἀνϑρώπων, Zeugen bei den Göttern, den Menschen, Il. 1, 339; ἐπιορκεῖν πρὸς δαίμονος, bei einer Gottheit falsch schwören, 19, 188; bes. wird es bei betheuernden Bitten u. Beschwörungen zu dem Gegenstande gesetzt, bei welchem man Einen beschwört, bei, um willen, wobei die Götter, od. was sonst beschworen wird, als die, von deren Seite der Eid bewacht wird, anzusehen sind, πρός τ' ἀλόχου καὶ πατρός, Od. 11, 67. 13, 324; μὴ πρὸς ἀραίου Διὸς ἔλϑῃς, μὴ πρὸς ξενίας ἀνοίξῃς, Soph. Phil. 1167 O. C. 517; u. häufig πρὸς ϑεῶν, Ar. u. sonst; πρὸς τῆς δεξιᾶς, τῶν κρεῶν, Thesm. 936 Pax 374; der gen. ist zu ergänzen bei Soph. Phil. 469, πρός τ' εἴ τί σοι κατ' οἶκόν ἐστι προςφιλές, vgl. O. C. 250, u. wird häufig von der Präposition durch σέ und andere Wörter getrennt, πρὸς νύν σε πατρός τε μητρὸς ἱκέτης ἱκνοῠμαι, Phil. 466; πρὸς νῦν σε κρηνῶν, O. C. 1335; u. mit Auslassung des Verbums, μὴ πρός σε γούνων, μὴ πρός σε ϑεῶν, um der Götter willen nicht, vgl. Valck. Eur. Phoen. 1659, Pors. Eur. Med. 325, Jacobs A. P. p. 359. – 4) Uebtr. wird es auch zur Bezeichnung des Angemessenen, Gebührenden, Geziemenden gebraucht, τὸ γὰρ δολῶσαι πρὸς γυναικὸς ἦν σαφῶς, Aesch. Ag. 1619, es war etwas von der Frau Ausgehendes, was von dem Charakter der Frau herrührt, ihr angemessen ist, von Frauenart, vgl. πρὸς δυςσεβείας ἦν ἐμοὶ τόδ' ἐν φρεσίν, Ch. 693; οὐ πρὸς σοφοῠ ἰατροῠ ϑρηνεῖν, Soph. Ai. 579, vgl. 312, es ist nicht des weisen Arztes Art, der weise Arzt muß nicht; σοφοῠ πρὸς ἀνδρός, Ar. Thesm. 177 Ran. 541; πρὸς ἀνδρὸς οὐδὲν ὑγιές ἐστιν εἰργασμένου, Plut. 355; u. in Prosa, οὐ πρὸς τοῠ ἅπαντος ἀνδρός, ἀλλὰ πρὸς ψυχῆς τε ἀγαϑῆς καὶ ῥώμης ἀνδρηΐης, nicht nach der Art, nicht Sache eines jeden Mannes, sondern eines wackern Gemüthes und männlicher Kraft, Her. 7, 153; οὔτε Περσικὰ ἦν τὰ ποιεύμενα, οὔτε πρὸς τῶν ἐξ Ἀσίης οὐδαμῶν, noch in der Art irgend welcher Asiaten, 5, 12; πρὸς σοῠ ἐστι, es kommt dir zu, gebührt dir, ziemt dir, vgl. Valck. Schol. Eur. Phoen. 1686; πρὸς δίκης, dem Rechte gemäß, = δικαίως, Soph. O. R. 1014 El. 1203; οὐκ ἦν πρὸς τοῠ Κύρου τρόπου, es lag nicht in seinem Charakter, Xen. An. 1, 2, 11; ἄτοπα λέγεις καὶ οὐδαμῶς πρὸς σοῦ, Mem. 2, 3, 15; – πρὸς ὀνείδους, ἀτιμίας, αἰσχύνης u. dgl. ποιεῖσϑαι, λαβεῖν τι, Etwas als Schimpf annehmen, ansehen, Plut. Cic. 13 Flamin. 7 u. sonst, s. Lob. Phryn. 10; S. Emp. adv. math. 7, 12 vrbdt διὰ τὸ ἀνωφελὲς καὶ πρὸς κακοῠ τοῖς φιλοσοφοῠσιν ὑπάρχειν.
II. Mit dem dat. bezeichnet es den Gegenstand, an dessen Seite, bei dem Etwas ist, oder zu dem Etwas hinzukommt; – 1) örtlich, bei, an, neben; mit Verbis der Ruhe, oder mit dem Nebenbegriff der Bewegung nach einem Orte hin, aber immer mit dem Gedanken einer darauf folgenden Ruhe an dem Orte verbunden; βάλλειν ποτὶ γαίῃ, ποτὶ πέτρῃ, gegen die Erde, an den Felsen werfen, so daß es daran liegen od. hangen bleibt, Il. 1, 245. 22, 64 Od. 5, 415. 7, 279. 11, 423; χεῖρας ποτὶ γούνασι μητρὸς βάλλειν, die Arme gegen die Kniee der Mutter flehend ausstrecken, 6, 310, vgl. 3, 298. 5, 401; λαβεῖν προτὶ οἷ, an sich raffen, an sich nehmen, Il. 20, 418; ἑλεῖν προτὶ οἷ, an sich ziehen, 21, 507 Od. 24, 347; πρὸς ἀλλήλῃσιν ἔχεσϑαι, sich fest an einander halten, an einander hangen, 5, 329. 433; πασσάλευε πρὸς πέτραις, Aesch. Prom. 56, vgl. 4. 15; πρὸς ἡλίου ναίουσι πηγαῖς, 810; πρὸς βωμῷ σφαγείς, Eum. 295; πρὸς πύλαις πεπτωκέναι, Spt. 444; auch φόβος γὰρ ἤδη πρὸς πύλαις κομπάζεται, 482; νεὼς καμούσης ποντίῳ πρὸς κύματι, gegen die Wogen, 192; πρὸς πέδῳ κεῖται, Soph. O. R. 181; ὡς ὁ Λάϊος κατασφαγείη πρὸς τριπλαῖς ἁμαξιτοῖς, O. R. 730, πρὸς σοὶ κατασταϑέντες, O. C. 1270; πρὸς οὔρεσι, Her. 3, 111; τὸ πρὸς ποσί, Soph. O. R. 130; γήρως ἐσχάτοις πρὸς τέρμασιν, Eur. Andr. 1082; πρὸς αὐτῷ γ' εἰμὶ τῷ δεινῷ λέγειν, Soph. O. R. 1169; – πρὸς τοῖς ὤμοις εἶναι, an den Schultern sein, daran passen, Xen. Cyr. 1, 6, 31. – Daher auch vor, πρὸς τοῖς ϑεσμοϑέταις ἔλεγε, Dem. 20, 98; πρὸς διαιτητῇ φεύγειν, 22, 18, vor dem Schiedsrichter verklagt sein; ὅσα ἐν τῷ δήμῳ γέγονεν ἢ πρὸς τοῖς κριταῖς ἐν τῷ ϑεάτρῳ, 21, 18. – Dah. 2) von Beschäftigungen, bei denen man verweilt, πρός τινι γίγνεσϑαι, sich angelegentlich mit Etwas beschäftigen, eifrig dabei sein, πρὸς τῷ ϑείῳ γιγνόμενοι, Plat. Phaedr. 249 d; τῷ πρὸς τοῖς οὖσι τὴν διάνοιαν ἔχοντι, Rep. VI, 500 b; vgl. πρὸς τούτοις προςέχῃς, Ar. Nubb. 1008; γίγνεσϑαι πρὸς τοῖς πράγμασι, Dem. 8, 11; πρὸς τῷ σκοπεῖν, 18, 176; Folgde, wie Pol. πρὸς τῷ ναυμαχεῖν ὄντες, 1, 50, 1. 5, 79, 1; S. Emp. adv. log. 2, 192 sagt vom Feuer πρὸς μὲν κηρῷ τήκει, πρὸς δὲ πηλῷ πήσσει, πρὸς δὲ ξύλῳ καίει. – 3) Selten von der Zeit, πρὸς ἑσπέρᾳ, am Abend, Ar. Vesp. 1123. – 4) wie πρὸς τοῖς πεζοῖς γενέσϑαι, Xen. Cyr. 1, 4, 23, »zu den Fußsoldaten gekommen sein« bedeutet, so wird oft durch πρός ein Hinzukommen zu etwas Vorhandenem ausgedrückt, außer, πρὸς τοῖςδε μέντοι πῠρ ἐγώ σφιν ὤπασα, Aesch. Prom. 252, außerdem noch gab ich ihnen das Feuer; ἄασάν μ' ἕταροί τε κακοὶ πρὸς τοῖσί τε ὕπνος, und außer ihnen noch, Cd. 10, 68; vgl. Aesch. πρὸς τοῖς παροῠσι δ' ἄλλα προςλαβεῖν ϑέλεις, Prom. 321; τί πρὸς τούτοισιν ἄλλο; Pers. 233; μῶν πάρεστε πρὸς κακοῖσι πέμποντες κακόν, Soph. Phil. 1250; πρὸς ἐκείνοισιν τί φής, O. R. 1233; oft πρὸς τούτοις, außerdem, überdies, Her. 1, 32. 3, 65. 9, 110; auch πρὸς τούτῳ, 1, 41; ἡγοῠνται τὸν τοιοῠτον πρὸς τοῖς ἄλλοις καὶ πανοῠργον εἶναι, Plat. Prot. 317 b; ψυχὴ ἂν εἴη πρὸς τῷ ἀϑάνατος εἶναι καὶ ἀνώλεϑρος, Phaed. 106 c; πρὸς τοῖς αὑτοῠ καὶ τὰ τῶν ἄλλων προςαναλίσκειν, Dem. 40, 58. – So auch bei Zahlen, τρίτος γε γένναν πρὸς δέκ' ἄλλαισιν γοναῖς, Aesch. Prom. 776; ἡ πρώτη πρὸς τοῖς εἴκοσιν, die einundzwanzigste, Ath. VI, 261 a; ἔτη τρία πρὸς τοῖς τριάκοντα, dreiunddreißig, D. Sic. 1, 58.
III. Mit dem accus. bezeichnet es den Gegenstand, nach dessen Seite hin, auf den zu Etwas gerichtet ist, nach, auf – zu, hin, gen; – 1) örtlich; Hom. u. Folgde; auch von den Himmelsgegenden, πρὸς Ἡῶ τ' Ἠέλιόν τε, πρὸς ζόφον, Il. 12, 239 Od. 9, 26. 13, 240; u. so in Prosa gew. πρὸς ἠῶ, μεσημβρίαν, ἑσπέραν, ἄρκτον, gegen Morgen, Mittag, Abend, Mitternacht; doch auch πρὸς ἠῶ τε καὶ ἡλίου ἀνατολάς, πρὸς ἠῶ τε καὶ ἥλιον ἀνίσχοντα, Her. 1, 201. 4, 40; vgl. Aesch. ἡλίου πρὸς ἀνατολὰς στρέψασα σαυτήν, Prom. 709; Ag. 1153; πρὸς βορῆν τε καὶ νότον, Her. 2, 140 (vgl. auch I, 1); κλαίειν πρὸς οὐρανόν, die Stimme gen Himmel erheben, zum Himmel schreien, Il. 8, 364; ἀκτὴ τῆς Σικελίης πρὸς Τυρσηνίην τετραμμένη, dahin gerichtet, d. i. gegenüber, Her. 6, 22. – Bes. bei Verbis der Bewegung, sowohl die bloße Richtung, als das zu erreichende Ziel ausdrückend; ποῖ ποτ' ἤγαγές με; πρὸς ποίαν στέγην; Aesch. Ag. 1057; πλεῖς ὡς πρὸς οἶκον, nach Hause hin, Soph. Phil. 58, u. so τοῠ πρὸς Ἴλιον στόλου, 247; u. ähnlich ἀφικόμενος πρὸς τὴν Τεγεᾶτιν, Thuc. 5, 65, bis an das Gebiet von Tegea hin; διασωϑῆναι βουλόμεϑα πρὸς τὴν Ἑλλάδα, Xen. An. 5, 4, 5, nach Hellas hin, worin freilich schon die Erreichung des Ziels mit ausgedrückt ist; vgl. πρὸς ἤπειρον σεσῶσϑαι τήνδε, Aesch. Pers. 723; πρὶν ἂν πρὸς Καύκασον μόλῃς, ehe du dahin gekommen sein wirst, Prom. 721; ἔςτ' ἂν ἐξίκῃ πρὸς Γοργόνεια πεδία, 795; πρὸς οἶκον οὐκέϑ' ἵκετο, Soph. O. R. 115, wie ἐλπίς τις αὐτὸν πρὸς δόμους ἥξειν πάλιν, Aesch. Ag. 665; auch übtr., πρὸς τέλος γόων ἀφίκοντο, Soph. O. C. 1617; πεσεῖν πρὸς οὖδας, Eur. Hec. 405. In Prosa überall, auch διεκρίϑησαν πρός τε Ἀϑηναίους καὶ Λακεδαιμονίους οἱ Ἕλληνες, Thuc. 1, 18, sie traten ihnen bei. – Bes. im feindlichen Sinne, wider, gegen, πρὸς Τρῶας μάχεσϑαι, gegen die Troer kämpfen, Il. 17, 471; πρὸς κρείσσονας ἀντιφερίζειν, Hes. O. 212; πρὸς κόλπον, πρὸς στῆϑος βάλλειν, gegen die Brust werfen, treffen, Hom. oft, ἐλαύνειν πρός τι, Il. 4, 108. 6, 467. 15, 250; auch φέρεσϑαι πρός τι, darauf losfahren, dagegen anstürmen, πρὸς κέντρα κῶλον ἐκτενεῖς, μὴ λάκτιζε, Aesch. Prom. 323 Ag. 1607; ξὺν δὲ γενοῠ πρὸς ἐχϑρούς, Ch. 453; auch τὰ παϑήματα κεῖνα πρὸς αὐτὸν ἐπέβη, das Leiden brach auf ihn ein, Soph. Phil. 193, wie ἦ σε λανϑάνει πρὸς τοὺς φίλους στείχοντα τῶν ἐχϑρῶν κακά, Ant. 10; πρὸς δαίμονα, gegen die Gottheit, gegen den Willen des Gottes, dem Gotte zum Trotz, Il. 17, 98. 104; μάχη Μήδων πρὸς Ἀϑηναίους, Thuc. 1, 18, u. sonst in Prosa, wie ἰέναι πρὸς τοὺς πολεμίους, Xen. An. 2, 6, 10, διαφέρεσϑαι, στασιάζειν πρός τινα, 5, 9, 29. 7, 6, 15; ἡ πρὸς αὐτὸν ἐπιβουλή, 1, 1, 8; διαγωνίζεσϑαι πρὸς τοὺς πολεμίους, Cyr. 1, 6, 26; ταῠτα πάντα πρὸς τὸν Πίττακον εἴρηται, ist gegen den Pittakus gesprochen, Plat. Prot. 345 c; κινδύνους ὅσους ἐκινδύνευσα πρός τε χειμῶνας καὶ πρὸς πολεμίους, Dem. 50, 21. – Daher in den Aufschriften gerichtlicher Anklagereden, in Privatklagen, wie das lat. adversus, Wolf Dem. Lpt. p. CLII; anders κατά, w. m. s. – Selten auch bei Verbis der Ruhe, wo immer an die vorhergegangene Bewegung zu denken ist, σκόλοπες γὰρ ἐν αὐτῇ ὀξέες ἑστᾶσιν, ποτὶ δ' αὐτοὺς τεῖχος Ἀχαιῶν, Il. 12, 64, gegen sie ist die Mauer errichtet, ἔοικα ϑρηνεῖν ζῶσα πρὸς τύμβον μάτην, Aezeh. Ch. 913, vgl. 891; vgl. τὰ πολλὰ πατρὸς πρὸς τάφον κτερίσματα, die auf das Grab gebracht werden, Soph. El. 919; πρὸς δεξιὰν αὐτοῠ στάς, nachdem er auf die rechte Seite getreten, Eur. Or. 474; vgl. πρὸς ἑσπέρους τόπους ἕστηκε, Aesch. Prom. 348; ἑστῶσα πρὸς τὸν ἥλιον, Ar. Eccl. 64; Vesp. 804, so auch in Prosa, πρὸς τὰ ἱερὰ παρεῖναι, Xen. Cyr. 3, 3, 84 u. öfter. – 2) Eine Richtung liegt auch in λέγειν πρός τινα, zu Einem sprechen, nicht in feindlichem Sinne, gegen; so bei εἰπεῖν, ἐννέπειν, φάσϑαι, μυϑήσασϑαι; sehr geläufig bei Hom.; ἀγορεύειν πρὸς ἀλλήλους, zu einander sprechen; auch ὀμόσαι πρός τινα, Einem schwören, einem Anwesenden einen Schwur leisten, Od. 14, 331. 19, 288. So Tragg. u. in Prosa : πρὸς εἰδότας λέγω, Aesch. Ag. 1375; πρὸς φρονοῠντας ἐννέπεις, Suppl. 201; τί λέγεις πρὸς ἄνδρ' ὑπόπταν; Soph. Phil. 136; τί δῆτα λέξομεν πρὸς τόνδ' ἔπος; O. R. 1419; auch bei ἀπαγγέλλειν, Aesch. Ch. 265, wie ἀγγέλλειν πρός τινα, Xen. An. 1, 7, 13 u. sonst; ἐπιδείκνυσϑαι πρὸς ἅπαντας, Plat. Phaedr. 232 a. – Auch von andern freundlichen Beziehungen; σπονδὰς ποιεῖσϑαι πρός τινα, Thuc. 4, 15; φιλοτιμεῖσϑαι, Plat. Phaedr. 234 a; πρὸς ὑμᾶς εὐσεβὴς πέλω, gegen euch, Aesch. Suppl. 335; σοὶ δ' ὁμιλία πρὸς τόνδε πιστή, Soph. Phil. 71; πρός τινα ἔχειν τὴν γνώμην, Xen. An. 2, 5, 29, φρονεῖν τὰ πρὸς σέ, 7, 7, 30; τὰ Κύρου οὕτως ἔχει πρὸς ἡμᾶς, ὥςπερ τὰ ἡμέτερα πρὸς ἐκεῖνον, 1, 3, 9, das Verhältniß des Kyros zu uns ist dasselbe wie; dah. οὐδὲν ἐμοὶ πρὸς ἐκείνους, ich stehe in keinem Verhältniß zu ihnen, ich habe mit ihnen Nichts zu schaffen, Isocr. 4, 12. – Dieselbe Verbindung liegt auch dem γράφεσϑαι πρὸς τοὺς ϑεσμοϑέτας, Dem. 21, 47, zu Grunde, » vor oder bei den Thesmotheten anklagen, belangen«; πρὸς διαιτητὴν ἐξῆν αὐτῷ λαχεῖν, 22, 28; τὰς δίκας εἶναι περὶ τούτων πρὸς τοὺς ἄρχοντας, 43, 71, im Gesetz, es war der officielle Ausdruck für diesen Fall; ähnlich ist auch μαρτυρῆσαι πρὸς τοὺς δικαστάς, Plut. Arist. 25. – Daher πρὸς ἡμᾶς αὐτοὺς διαλογισώμεϑα, wir wollen bei uns selbst überlegen, Plat. Soph. 231 c, wie Aesch. τά τ' ἄλλα πρὸς πόλιν τε καὶ ϑεοὺς βου λευσόμεσϑα, Ag. 818, wo es freilich auch allgemeiner genommen werden kann: was sich auf die Stadt bezieht. – 3) Von der Zeit, gegen, ποτὶ ἕσπερα, gegen Abend, Od. 17, 191; πρὸς ὄρϑρον, Ar. Lys. 1089; πρὸς ἕω, Eccl. 312; πρὸς ἑσπέραν, Plat. Polit. 328 a; πρὸς ἡμέραν, gegen Tagesanbruch, Xen. An. 4, 5, 21; Plat. Conv. 223 c. – Auch dei Zahlen, gegen, ungefähr, πρὸς ἑβδομήκοντα, Pol. 16, 7, 5; bes. Sp., vgl. Lob. Phryn. p. 410. – 4) Uebertr. von der Richtung oder Beziehung, die ein Gegenstand auf den andern hat, in Beziehung, in Hinsicht, in Rücksicht auf Etwas; – a) sehen auf Etwas, πρὸς πρᾶγμ' ὁρώσας, Aesch. Suppl. 706; πρὸς ἔπος κλύειν, auf das Wort hören, Ch. 408; φιλεῖ γὰρ πρὸς τὰ χρηστὰ πᾶς ὁρᾶν, Soph. El. 960; πρός σ' ἀποσκοποῠσα, O. R. 746, vgl. O. C. 280; μὴ ϑαυμάζω πρὸς τὸ λιπαρές, in Rücksicht auf, d. i. über Etwas sich wundern, 1121; auch εἰ φοβεῖ πρὸς τοῠτο, Tr. 1201; ἀϑυμεῖν πρός τι, Xen. An. 7, 1, 9; eben so ὁ πρὸς Λακεδαιμονίους φόβος, die auf die Lacedämonier bezügliche Furcht, Dem. 16, 10; οὐδὲν γὰρ ἡγοῠμαι τούτων εἶναι πρὸς ἐμέ, 18, 60; οὐδὲν αὐτῷ πρὸς τὴν πόλιν ἐστίν, 21, 44, wie πρὸς τὸν δῆμον το ύτων οὐδέν ἐστι, Nichts von dem hat auf das Volk Bezug, geht das Volk an, Pol. 6, 13, 7; οὐ νομίζω τοῠτο εἶναι πρὸς ἐμέ, 24, 10, 11; vgl. Isocr. 4, 12; u. so in dem sprichwörtlichen οὐδὲν πρὸς Διόνυσον. – Daher b) sehr gewöhnlich πρὸς ταῠτα, in Beziehung darauf, was das anbetrifft, πρὸς ταῠτα νῠν ϑαρσῶν καϑήσϑω, Aesch. Prom. 917; πρὸς ταῦτα μίμνε, Suppl. 515; oft Soph. u. in Prosa, wie Her. 5, 9; πρὸς τὰ πυνϑάνομαι κατεργάσασϑαι Τηλίνην ἔργον τοσοῦτον, was das anbetrifft, daß ich höre, daß Telines so etwas Großes gethan hat, 7, 153, was auch übersetzt werden kann »dem zu Folge, was ich vernehme«; πρὸς ταῠτα βουλεύεσϑαι, ἀποκρίνασϑαι, hierauf, hierüber berathschlagen, antworten, Xen. An. 1, 3, 19. 5, 7, 8, u. so bes. häufig in Umschreibungen, εὐσεβεῖν τὰ πρὸς ϑεούς, in Beziehung auf die Götter, in Rücksicht auf das Verhältniß gegen die Götter, in seinen Pflichten gegen die Götter fromm sein, Soph. Phil. 1427; κακοὺς ὄντας πρὸς αἰχμήν, O. C. 1291; τὰ πρὸς τοὺς ϑεοὺς εὐσεβῶς, Dem. 3, 26; τὰ πρὸς πόλιν πῶς ἔχεις, Eur. Or. 427; τὰ πρὸς τὸν πόλεμον, Alles, was sich auf den Krieg bezieht, Xen. An. 4, 3, 10; u. so gradezu für Adverbia, z. B. πρὸς βίαν = βιαίως, mit Gewalt, wider Willen, Aesch. Eum. 5 u. oft bei Folgdn, πρὸς βίαν τινός, invito aliquo, πρὸς ἀνάγκην, mit Zwang, nothgedrungen, Aesch. Pers. 561 u. A.; πρὸς ἀλκήν, Aesch. Suppl. 812; πρὸς καιρόν, zur rechten Zeit, Soph. Phil. 1263 Ai. 38; πρὸς ἡδονήν, mit Vergnügen, gern; πρὸς ἰσχύος κράτος, Phil. 594; πρὸς ὀργήν, El. 361; πρὸς φύσιν, Tr. 307; πρὸς χάριν, Ant. 30 (vgl. auch 6); πρὸς ἰϑύ, grade darauf los, Il. 14, 403; πρὸς τὸ καρτερόν = καρτερῶς, πρὸς τὸ βίαιον = βιαίως, Jac. Ach. Tat. p. 695; πρὸς τὰ μέγιστα, auf's Aeußerste, im höchsten Grade, Her. 8, 20, πρὸς πάντα, in Allem, Xen. Cyr. 3, 3, 20; πρὸς ἐμὴν χεῖρα, mir zur Hand, d. i. in Bereitschaft, um sogleich Gebrauch davon zu machen, Herm. Soph. Phil. 148. – 5) Diese Beziehung oder dies Verhältniß wird besonders in Vergleichungen hervorgehoben, wo πρός bedeutet im Vergleich mit, gegen etwas Anderes gehalten, λῆρός ἐστι τἄλλα πρὸς Κινησίαν, ist Posse, dummes Zeug, im Vergleich mit Kinesias, Ar. Lys. 860, wie Xen. An. 7, 7, 41; κοῖός τις δοκέοι ἀνὴρ εἶναι πρὸς τὸν πατέρα, Her. 3, 34, gegen den Vater gehalten, mit ihm verglichen; ἄπιστον τὸ πλῆϑος λέγεται ἀπολέσϑαι ὡς πρὸς τὸ μέγεϑος τῆς πόλεως, im Vergleich mit der Größe der Stadt, Thuc. 3, 113; ὁ ἔλεγχος οὐδενὸς ἄξιός ἐστι πρὸς τὴν ἀλήϑειαν, Plat. Gorg. 471 e; οὕτως ὀλιγωροῠσι τοῠ δοκεῖν ἐπιεικεῖς εἶναι καὶ παντελῶς τἄλλα πάρεργα πρὸς τὸ λαμβάνειν νομίζουσι, sie halten Alles im Vergleich mit dem Gewinn für Nebendinge, Dem. 51, 17; vgl. μηδενὸς ἄλλου φροντίζοντες πρὸς τὸ μὴ δοῠναι, 54, 42, Folgde, ἐν χρόνοις παμμήκεσι πρὸς τὴν ἡμετέραν ζωήν, Arist. Meteorl. 1. 14; συμβάλλειν πρός τι, womit vergleichen; οὐδὲν ὡς πρὸς Τίμωνα, Luc. Tim. 42. Vgl. noch ἔργα λόγου μέζω πρὸς πᾶσαν χώρην, im Vergleich mit jedem Lande, gegen jedes Land gehalten, Her. 2, 35; u. so auch Ἀϑηναῖοι πρὸς τοὺς ἄλλους συμμάχους παρεχόμενοι νῆας ὀγδώκοντα καὶ ἑκατόν, 8, 44, wie 3, 94, mit allen andern Bundesgenossen verglichen, worin zugleich liegt »vor allen andern«; vgl. noch Dem. Lpt. 31; auch sonst bei comparat., οἱ φαυλότεροι τῶν ἀνϑρώπων πρὸς τοὺς ξυνετωτέρους ἄμεινον οἰκοῠσι τὰς πόλεις, Thuc. 3, 37; πρὸς γὰρ ἀνϑρώπους ἡμᾶς πένητας καὶ ἀδυνάτους ἔχων ἀναλίσκειν τῶν ἀλλοτρίων πολὺ περίεστιν, Dem. 44, 28; u. so bei κρίνω, πρὸς τὰ παρ' ήμῖν κάλλη κρίνεσϑαι οὐδ' ὁπωςτιοῠν ἄξια, mit den Schönheiten bei euch zu vergleichen, darnach zu beurtheilen, Plat. Phaed. 110 a; πρὸς το τελευταῖον ἐκβὰν ἕκαστον τῶν προυπαρξάντων ὡς τὰ πολλὰ κρίνεται, Dem. 1, 1. – Woran sich die Bedeutung gemäß, nach reiht, τόλμησόν ποτε πρὸς τὰς παρούσας πημονὰς ὀρϑῶς φρονεῖν, Aesch. Prom. 1002, d. i. wie es das gegenwärtige Leiden erfordert, πρὸς ὧν τὴν ὄψιν τὸν γάμον τοῠτον ἔσπευσα, dem Gesicht zufolge, Her. 1. 38, wie πρὸς ταύτην τὴν φήμην, 3, 153, πρὸς τοῦτο τὸ κήρυγμα, zufolge dieses Heroldrufes, 3, 52; πρὸς τὴν παροῠσαν ἀῤῥωστίαν, der gegenwärtigen Schwäche entsprechend, wie diese es mit sich brachte, Thuc. 7, 47. ἐβουλεύοντο πρὸς τὴν παροῠσαν συμφοράν, u. πρὸς τὸ παρόν, den gegenwärtigen Umständen entsprechend, nach den gegenwärtigen Umständen; vgl. noch πρὸς τὰς τύχας γὰρ τὰς φρένας κεκτήμεϑα, Eur. Hipp. 708; πρὸς τὴν ἀξίαν, nach Gebühr, Xen. Cyr. 8, 4, 29; ὁρῶ γὰρ ἅπαντας πρὸς τὴν παροῠσαν δύναμιν καὶ τῶν δικαίων ἀξιούμενοι, Dem. 15, 28; εἴ τι δεῖ τεκμαίρεσϑαι πρὸς τὸν ἄλλον αὐτοῠ τρόπον καὶ τὴν ἀναίδειαν, 27, 22; πρὸς τὰ ἔργα τάττειν τὰς τιμάς, nach den Thaten, nach dem Verdienst die Ehren ertheilen; πρὸς τὰ πάτρια ἔϑη ζῆν, S. Emp. pyrrh. 1, 17. – Auch ἔπαινον ϑαυμάσιον ἔχοντες πρὸς ὠφέλειαν, in Folge des Nutzens, d. i. wegen des Nutzens, Plat. Conv. 177 b; πρὸς ταῠτα, darum, Apol. 30 b (vgl. 7). – 6) in Begleitung von, zu, πρὸς αὐλόν, zur Flöte, unter Flötenbegleitung, Eur. Alc. 347, Archil. frg. 26; πρὸς αὐλὸν ὀρχεῖσϑαι, Xen. An. 5, 9, 5; u. Sp.; auch πρὸς τὴν σελήνην, beim Mondlicht. – 7) Wie Hes. vrbdt αἰδώς τοι πρὸς ἀνολβίην, ϑάρσος δὲ πρὸς ὄλβον., O. 317. so wird oft durch πρός τι der Zweck angedeutet, um dessen willen man Etwas thut, die Anwendung, die man von Etwas macht, zu, ὅπως γένοισϑε πρὸς χρέος τόδε, Aesch. Spt. 20; πρὸς τί μενοῠμεν πράσσειν; Soph. Phil. 825; ὡς πρὸς τί χρείας; O. R. 1174; u. oft πρὸς τί; weswegen? wozu? z. B. πρὸς τί τοῠτο τοὔπος ἱστορεῖς; 1144; πρὸς οὐδέν, zu Nichts, Ai. 1018; u. wo die ursprüngliche Bedeutung der Richtung noch mehr hervortritt, πρὸς ἄριστον καταλύειν, Xen. An. 1, 10, 19, πόροι πρὸς τὸ πολεμεῖν, 2, 5, 20, πρὸς ταῠτα, deswegen, dazu, daher, Her. 5, 9. 88. 7, 163 u. sonst, wie in attischer Prosa. Eben so auch πρὸς ἡδονήν, zum Vergnügen, zur Luft, Aesch. Prom. 492 Ag. 278; οὐ πρὸς ἡδονὴν λέγω τάδε, Soph. El. 909; u. oft in Prosa, wie ἅπαντα πρὸς ἡδονὴν ζητεῖν, Dem. 1, 15; λέγειν πρὸς τὸ βέλτιστον, zum Besten reden, Plat. Alc. I, 105 d; πρὸς χάριν δημηγορεῖν, Dem. 3, 3, wie πρὸς χάριν ὁμιλεῖν τινι, Isocr. 2, 4. Mehr umschreibend οὐ τὰ πρὸς διαλύσεις πράττειν, ἀλλὰ πρὸς τὸν πόλεμον, Pol. 5, 29, 4, u. ä. öfter. – 8) τεύχεα ἀμείβειν πρός τινα, Il. 6, 235, ist eigtl. = die Rüstung an Einen vertauschen, so daß sie von Einem auf den Andern übergeht; aber es wird auch verbunden ἡδονὰς πρὸς ἡδονάς, λύπας πρὸς λύπας καταλλάττεσϑαι καὶ μείζω πρὸς ἐλάττω ὥςπερ νομίσματα, Plat. Phaed. 69 a, für das gewöhnliche τί τινος, Luft gegen Luft eintauschen; πρὸς ἅλας ἠγορασμένος, Men. b. Zenob. 2, 12.
Zuweilen folgt auf πρός ein enklitisches Pronomen, πρός με, vgl. Ar. Plut. 1055 u. Buttm. Ausf. gr. Gramm. II p. 413.
Seinem Casus nachgestellt scheint πρός nie zu sein.
In der Zusammensetzung bedeutet es: 1) Bewegung oder Richtung auf Etwas zu, an, zu, gegen, hinwärts, προςέρχομαι, προςάγω u. ä. – 2) ein Hinzukommen, Häufung, Vermehrung, dazu, obendrein, überdies, προςαδικέω, προςαιτέω. – 3) ein Daran-, Daneben-, Dabeisein, an, bei, neben, sich damit beschäftigen, πρόςειμι u. ä. – 4) angemessen, προςϑύμιος.
-
2 πρός
πρός, Prep., expressing direction,A on the side of, in the direction of, hence c. gen., dat., and acc., from, at, to: [dialect] Ep. also [full] προτί and [full] ποτί, in Hom. usually c. acc., more rarely c. dat., and each only once c. gen., Il.11.831, 22.198:—dialectal forms: [dialect] Dor.[full] ποτί (q. v.) and [full] ποί, but Cret. [full] πορτί Leg.Gort.5.44, etc., Argive [full] προτ( [full] ί) Schwyzer 84.3 (found at Tylisus, V B.C.), restored in Mnemos.57.208(Argos, vi B.C.), and in Alcm.30; Arc., Cypr. [full] πός SIG306.11 (Tegea, iv B.C.), Inscr.Cypr. 135.19H., also sts. in Asia Minor in compds., v. ποσάγω, ποσφέρω; [dialect] Aeol. [full] πρός Sapph.69 ([etym.] προς-), 109, Alc.20 (s. v.l.); [full] πρές Jo.Gramm. Comp.3.10; Pamphylian περτ ([etym.] ί) Schwyzer 686.7, 686a4. (With [full] προτί, [full] πρός cf. Skt. práti 'towards, near to, against, back, etc.', Slav. protiv[ucaron], Lett. pret 'against', Lat. pretium: [full] ποτί (q. v.) and [full] πός are not cogn.) A. WITH GEN., πρός refers to that from which something comes:I of Place, from,ἵκετο ἠὲ π. ἠοίων ἦ ἑσπερίων ἀνθρώπων Od. 8.29
;τὸν π. Σάρδεων ἤλεκτρον S.Ant. 1037
(v.l.).2 on the side of, towards, νήσοισι πρὸς Ἤλιδος towards Elis, Od.21.347; π. ἁλός, π. Θύμβρης, Il.10.428, 430;εἶναι π. θαλάσσης Hdt.2.154
;ἱδρῦσθαι π. τοῦ Ἑλλησπόντου Id.8.120
;ἐστρατοπεδεύοντο π. Ὀλύνθου Th.1.62
, etc.; φυλακαὶ π. Αἰθιόπων, π. Ἀραβίων, π. Διβύης, on the frontier towards the Ethiopians, etc., Hdt.2.30: freq. with words denoting the points of the compass, δύω θύραι εἰσίν, αἱ μὲν π. βορέαο, αἱ δ' αὖ π. νότου one on the north side, the other on the south side, Od.13.110;οἰκέουσι π. νότου ἀνέμου Hdt.3.101
; π. ἄρκτου τε καὶ βορέω ἀνέμου κατοικημένοι ib. 102; π. μεσαμβρίης ib. 107; π. τοῦ Τμώλου τετραμμένον τῆς πόλιος (in such phrases the acc. is more common) Id.1.84;π. Πλαταιῶν Th. 3.21
;π. Νεμέας Id.5.59
; ἀπὸ τῆσδε τῆς ὁδοῦ τὸ π. τοῦ λιμένος ἅπαν everything on the harbour- ward side of this road, IG12.892: combined with π. c. acc.,π. ἠῶ τε καὶ τοῦ Τανάϊδος Hdt.4.122
;τὸν μέν π. βορέω ἑστεῶτα, τὸν δὲ π. νότον Id.2.121
, cf. 4.17.3 before, in presence of,μάρτυροι ἔστων π. τε θεῶν μακάρων π. τε θνητῶν ἀνθρώπων Il.1.339
;οὐδ' ἐπιορκήσω π. δαίμονος 19.188
; ποίτοῦ Ἀπόλλωνος .. ὑπίσχομαι prob. in IG22.1126.7 (Amphict. Delph., iv B. C.); ὑποσχομένους πρὸς τοῦ Διός ib.1237.16: hence,b in the eyes of,ἄδικον οὐδὲν οὔτε π. θεῶν οὔτε π. ἀνθρώπων Th.1.71
, cf. X.An.1.6.6, etc.; ὅσιος π. θεῶν Lex ap.And.1.97; κατειπάτω.. ἁγνῶς π. τοῦ θεοῦ if he wishes to be pure in the sight of the god, SIG986.9, cf. 17 (Chios, v/iv B. C.);ὁ γὰρ καιρὸς π. ἀνθρώπων βραχὺ μέτρον ἔχει Pi.P.4.286
.4 in supplication or adjuration, before, and so, in the name of,σε.. γουνάζομαι.. π. τ' ἀλόχου καὶ πατρός Od.11.67
;π. θεῶν πατρῴων S.Ant. 839
(lyr.), etc.; ἱκετεύω, ἀντιβολῶ π. παίδων, π. γυναικῶν, etc., D.28.20, etc.: the verb is freq. omitted with π. θεῶν or τῶν θεῶν, E.Hec. 551, S.OT 1037, Ar.V. 760;π. τοῦ Διός Id.Av. 130
: less freq. with other words,π. τῆς ἑστίας E.Fr.953.39
;π. Χαρίτων Luc.Hist.Conscr.14
;μὴ π. γενείου S.El. 1208
;μὴ π. ξενίας τᾶς σᾶς Id.OC 515
(lyr.): sts. in questions, π. θεῶν, τίς οὕτως εὐήθης ἐστίν; in heaven's name, D.1.15;π. τῆς Ἀθηνᾶς.. ; Din.1.45
;ἆρ' οὖν, ὦ π. Διός,.. ; Pl.R. 459a
, cf. Ap. 26e: sts. in Trag. with the pron. σε between prep. and case,π. νύν σε πατρὸς π. τε μητρός.. ἱκνοῦμαι S.Ph. 468
;μὴ π. σε γονάτων E.Med. 324
.5 of origin or descent, from, on the side of, γένος ἐξ Ἁλικαρνησσοῦ τὰ π. πατρός by the father's side, Hdt.7.99;Ἀθηναῖον.. καὶ τὰ π. πατρὸς καὶ τὰ π. μητρός D.57.17
, cf. Isoc.3.42, SIG1015.7 (Halic.); πρόγονοι ἢ π. ἀνδρῶν ἢ γυναικῶν in the male or female line, Pl.Tht. 173d;ὁ πατὴρ π. μὲν ἀνδρῶν ἦν τῶν Εὐπατριδῶν Isoc.16.25
;οἱ συγγενεῖς τοῦ πατρὸς καὶ π. ἀνδρῶν καὶ π. γυναικῶν D.57.23
; οἱ π. αἵματος blood-relations, S.Aj. 1305;ἢ φίλων τις ἢ π. αἵματος φύσιν Id.El. 1125
.II of effects proceeding from what cause soever:1 from, at the hand of, with Verbs of having, receiving, etc.,ὡς ἂν.. τιμὴν καὶ κῦδος ἄρηαι π. πάντων Δαναῶν Il.16.85
, cf. 1.160, etc.;τιμὴν π. Ζηνὸς ἔχοντες Od.11.302
;δίδοι οἱ.. χάριν ποτ' ἀστῶν καὶ ποτὶ ξείνων Pi.O.7.90
; ;φυλακῆς π. δήμου κυρῆσαι Hdt.1.59
;τυχεῖν τινος π. θεῶν A.Th. 550
, cf. S.Aj. 527;λαχὼν π. δαιμόνων ὄλβον Pi.N.9.45
;κακόν τι π. θεῶν ἢ π. ἀνθρώπων λαβεῖν Hdt.2.139
, etc.;μανθάνειν π. ἀστῶν S.OC13
: with passive Verbs, προτὶ Ἀχιλλῆος δεδιδάχθαι to have been taught by.., Il.11.831, cf. S.OT 357;ἄριστα πεποίηται.. πρὸς Τρώων Il.6.57
; αἴσχε' ἀκούω π. Τρώων ib. 525, cf. Heraclit.79;ταῦτα.. π. τούτου κλύειν S.OT 429
;οὐ λέγεται π. οὐδαμῶν Hdt.1.47
; ἀτιμάζεσθαι, τετιμῆσθαι π. τινῶν, ib.61,2.75; alsoλόγου οὐδενὸς γίνεσθαι π. τινῶν Id.1.120
; παθεῖν τι π. τινός at the hand of, ib.73;π. ἀλλήλοιν θανεῖν E. Ph. 1269
, cf. S.OT 1237; π. τῆς τύχης ὄλωλεν ib. 949;τὸ ποιεύμενον π. τῶν Λακεδαιμονίων Hdt.7.209
;αἰτηθέντες π. τινὸς χρήματα Id.8.111
;ἱμέρου βέλει π. σοῦ τέθαλπται A.Pr. 650
: with an Adj. or Subst.,τιμήεσσα π. πόσιος Od.18.162
;ἐπίφθονος π. τῶν πλεόνων ἀνθρώπων Hdt.7.139
;ἔρημος π. φίλων S.Ant. 919
;ἀπαθὴς π. ἀστῶν Pi.P.4.297
;πειθὼ π. τινός S.El. 562
;π. Τρώων.. κλέος εἶναι Il.22.514
; ἄρκεσις π. ἀνδρός, δόξα π. ἀνθρώπων, S.OC73, E.Heracl. 624 (lyr.);ἐλίπετο ἀθάνατον μνήμην π. Ἑλλησποντίων Hdt.4.144
: with an Adv., οἶμαι γὰρ ἂν οὐκ ἀχαρίστως μοι ἔχειν οὔτε π. ὑμῶν οὔτε π. τῆς Ἑλλάδος I shall meet with no ingratitude at your hands, X.An.2.3.18, cf. Pl.R. 463d.2 of things, π. τίνος ποτ' αἰτίας [τέθνηκεν]; from of by what cause? S.OT 1236; π. ἀμπλακημάτων by or by reason of.., Id.Ant.51.III of dependence or close connexion: hence,1 dependent on one, under one's protection,π. Διός εἰσι ξεῖνοί τε πτωχοί τε Od.6.207
,14.57; δικασπόλοι, οἵ τε θέμιστας π. Διὸς εἰρύαται by commission from him, Il.1.239; π. ἄλλης ἱστὸν ὑφαίνοις at the bidding of another, 6.456.2 on one's side, in one's favour, Hdt.1.75, 124, S.OT 1434, Tr. 479, etc.;π. τῶν ἐχόντων.. τὸν νόμον τίθης E.Alc. 57
.IV of that which is derivable from: hence, agreeable to, becoming, like,τὰ τοιαῦτα ἔργα οὐ π. τοῦ ἅπαντος ἀνδρὸς νενόμικα γίνεσθαι, ἀλλὰπ. ψυχῆς τε ἀγαθῆς καὶ ῥώμης ἀνδρηΐης Hdt.7.153
, cf.5.12; ἦ κάρτα π. γυναικὸς αἴρεσθαι κέαρ 'tis very like a woman, A.Ag. 592, cf. 1636;οὐ π. ἰατροῦ σοφοῦ θρηνεῖν ἐπῳδάς S.Aj. 581
, cf. Ar.V. 369, E.Hel. 950, etc.;π. σοῦ ἐστι Id.HF 585
, etc.;οὐκ ἦν π. τοῦ Κύρου τρόπου X.An. 1.2.11
, etc.: of qualities, etc.,π. δυσσεβείας A.Ch. 704
; π. δίκης οὐδὲν τρέμων agreeably to justice, S.OT 1014, cf.El. 1211;οὐ π. τῆς ὑμετέρας δόξης Th.3.59
; ἐάν τι ἡμῖν π. λόγου ᾖ if it be at all to our purpose, Pl.Grg. 459c;εἰ τόδε π. τρόπου λέγω
correctly,Id.
R. 470c; but π. τρόπου τι ὠνεῖσθαι buy at a reasonable price, Thphr.Char.30.12;τὰ γενήματα π. ἐλάσσονος τιμᾶς πωλῶν IG5(2).515.14
([place name] Lycosura); π. ἀγαθοῦ, π. κακοῦ τινί ἐστι or γίγνεται, it is to one's advantage or otherwise, Arist.Mu. 397a30, Arr.An.7.16.5, Hld.7.12; π. ἀτιμίας λαβεῖν τι to take a thing as an insult, regard it so, Plu.Cic.13;π. δέους λαβεῖν τι Id.Flam.7
; λαβεῖν τι π. ὀργῆς (v.l. ὀργήν) J.AJ8.1.3; μοι π. εὐκλείας γένοιτο ib. 18.7.7; τῷ δήμῳ π. αἰσχύνης ἂν ἦν, π. ὀνείδους ἂν ἦν τῇ πόλει, Lib.Decl.43.27,28.B WITH DAT., it expresses proximity, hard by, near, at,ποτὶ γαίῃ Od.8.190
, 11.423;ποτὶ γούνασι Il.5.408
; ποτὶ δρυσίν among the oaks, 14.398 (nisi leg. περί); πρὸς ἄκμονι χαλκεύειν Pi.P.1.86
; ποτὶ γραμμᾷ στᾶσαί τινα ib.9.118; ἄγκυραν ποτὶ ναΐ κρημνάντων ib.4.24;δῆσαί τινα πρὸς φάραγγι A.Pr.15
;νεὼς καμούσης ποντίῳ π. κύματι Id.Th. 210
;π. μέσῃ ἀγορᾷ S.Tr. 371
;π. Ἀργείων στρατῷ Id.Aj.95
;π. πέδῳ κεῖται Id.OT 180
(lyr.); θακεῖν π. ναοῖς ib.20, cf. A.Eu. 855;π. ἡλίου ναίουσι πηγαῖς Id.Pr. 808
;π. τῇ γῇ ναυμαχεῖν Th. 7.34
; ἐς μάχην καθίστασθαι π. (v.l. ὑπ')αὐτῇ τῇ πόλει Id.2.79
;τεῖχος π. τῇ θαλάσσῃ Id.3.105
;αἱ π. θαλάττῃ πόλεις X.HG4.8.1
; τὸ π. Αἰγίνῃ στράτευμα off Aegina, Th.1.105; Αίβυες οἱ π. Αἰγύπτῳ bordering on.., ib. 104; τὸ π. ποσί that which is close to the feet, before one, S.OT 130, etc.; θρηνεῖν ἐπῳδὰς π... πήματι over it, Id.Aj. 582; αἱ π. τῇ βάσει γωνίαι the angles at the base, Euc.1.5,al.;τὴν π. τῷ.. ιερῷ κρήνην IG22.338.13
, cf. SIG1040.15 (Piraeus, iv B. C.), al.2 before, in the presence of, π. τοῖς θεσμοθέταις, π. τῷ διαιτητῇ λέγειν, D. 20.98,39.22;ὅσα π. τοῖς κριταῖς γέγονεν Id.21.18
;π. διαιτητῇ φεύγειν Id.22.28
.3 with Verbs denoting motion towards a place, upon, against,ποτὶ δὲ σκῆπτρον βάλε γαίῃ Il.1.245
, Od.2.80;με βάλῃ.. ποτὶ πέτρῃ 5.415
, cf. 7.279, 9.284; , cf. 5.401; λιαζόμενον ποτὶ γαίῃ sinking on the ground, Il.20.420;ἴσχοντες πρὸς ταῖς πόλεσι Th.7.35
.4 sts. with a notion of clinging closely, προτὶ οἷ λάβε clasped to him, Il.20.418;προτὶ οἷ εἷλε 21.507
;πρὸς ἀλλήλῃσιν ἔχονται Od.5.329
;προσπεπλασμένας.. π. ὄρεσι Hdt.3.111
; π. δμῳαῖσι κλίνομαι fall into the arms of.., S.Ant. 1189;π. τινί
close to,Men.
Epit. 204.II to express close engagement, at the point of,π. αὐτῷ γ' εἰμὶ τῷ δεινῷ λέγειν S.OT 1169
; engaged in or about,π. τῷ εἰρημένῳ λόγῳ ἦν Pl.Phd. 84c
, cf. Phdr. 249c, 249d;ἂν π. τῷ σκοπεῖν.. γένησθε D.18.176
;ἀεὶ π. ᾧ εἴη ἔργῳ, τοῦτο ἔπραττεν X. HG4.8.22
; διατρίβειν or σχολάζειν π. τινί, Epicr.11.3 (anap.), Arist. Pol. 1308b36 (butπ. ταῦτα ἐσχόλασα X.Mem.3.6.6
);ὅλος εἶναι π. τῷ λήμματι D.19.127
;π. τῇ ἀνάγκῃ ταύτῃ γίγνεσθαι Aeschin.1.74
; τὴν διάνοιαν, τὴν γνώμην ἔχειν π. τινί, Pl.R. 500b, Aeschin.3.192; κατατάξαι αὐτὸν π. γράμμασιν, i.e. give him a post as clerk, PCair.Zen. 342.3 (iii B. C.);ὁ π. τοῖς γράμμασι τεταγμένος Plb.15.27.7
, cf. 5.54.7, D.S.2.29,3.22;ἐπιμελητὴς π. τῇ εἰκασίᾳ τοῦ σησάμου PTeb.713.2
, cf.709.1 (ii B. C.).III to express union or addition, once in Hom., ἄασάν μ' ἕταροί τε κακοὶ π. τοῖσί τε ὕπνος and besides them sleep, Od.10.68;π. τοῖς παροῦσιν ἄλλα
in addition to,A.
Pr. 323, cf. Pers. 531, Xenoph.8.3. Emp.59.3;ἄλλους π. ἑαυτῷ Th.1.90
; π. ταῖς ἡμετέραις [τριήρεσι] Id.6.90;δέκα μῆνας π. ἄλλοις πέντε S.Tr.45
;τρίτος.. π. δέκ' ἄλλαισιν γοναῖς A.Pr. 774
; κυβερνήτης π. τῇ σκυτοτομίᾳ in addition to his trade of leather-cutter, Pl.R. 397e: freq. with neut. Adjs., π. τῷ νέῳ ἁπαλός besides his youth, Id.Smp. 195c, cf. Tht. 185e;π. τῷ βλαβερῷ καὶ ἀηδέστατον Id.Phdr. 240b
; π. τούτοισι besides this, Hdt.2.51, cf. A.Pers. 237 (troch.), etc.; rarely in sg.,π. τούτῳ Hdt.1.31
,41; π. τοῖς ἄλλοις besides all the rest, Th.2.61, etc.:—cf. the Advb. usage, infr. D.C WITH ACCUS., it expresses motion or direction towards an object:I of Place, towards, to, with Verbs of Motion,ἰέναι π. Ὄλυμπον Il.1.420
; ἰέναι π. δώματα, etc., Od.2.288, etc.;ἰέναι π. ἠῶ τ' ἠέλιόν τε Il.12.239
; φέρειν προτὶ ἄστυ, ἄγειν προτὶ Ἴλιον, etc., 13.538, 657, etc.; ἄγεσθαιπρὸς οἶκον, ἐρύεσθαι ποτὶ Ἴλιον, 9.147,18.174; ὠθεῖν, δίεσθαι προτὶ ἄστυ, 16.45, 15.681, etc.;ῥίπτασκε ποτὶ νέφεα Od.8.374
;βαλεῖν ποτὶ πέτρας 12.71
;κυλινδόμενα προτὶ χέρσον 9.147
; ἀπῆλθε πρὸς ἑαυτόν returned to his home, LXX Nu.24.25; κληθῆναι π. τὸ δεῖπνον (rarer than ἐπὶ δεῖπνον) Plu. Cat.Ma.3.2 with Verbs implying previous motion, upon, against, π. τεῖχος, π. κίονα ἐρείσας, Il.22.112, Od.8.66;ἅρματα.. ἔκλιναν π. ἐνώπια Il.8.435
;ἔγχος ἔστησε π. κίονα Od.1.127
;ποτὶ τοῖχον ἀρηρότες 2.342
;ποτὶ βωμὸν ἵζεσθαι 22.334
;πρὸς γοῦνα καθέζετό τινος 18.395
;π. ἄλλοτ' ἄλλον πημονὴ προσιζάνει A.Pr. 278
;τὰ πολλὰ πατρὸς π. τάφον κτερίσματα S.El. 931
; χῶρον π. αὐτὸν τόνδ' dub. in Id.Ph.23; later,ἔστη π. τὸν στῦλον LXX 4 Ki.23.3
;ὁ ὄχλος π. τὴν θάλασσαν ἐπὶ τῆς γῆς ἦσαν Ev.Marc.4.1
; π. ὑμᾶς παραμενῶ with you, 1 Ep.Cor.16.6;ἐκήδευσαν τὸν.. πατέρα.. π. τοὺς λοιποὺς συγγενεῖς
beside,Supp.Epigr.
6.106 ([place name] Cotiaeum).b of addition, (Argos, v B. C.);ἵππον προσετίθει πρὸς τοὔνομα Ar.Nu.63
, cf. Hdt.6.125, X.HG1.5.6, Pl.Phlb. 33c, Arist.Rh. 1359b28; προσεδαπάνησε π. τὸ μερισθὲν αὐτῷ εἰς τὸ ἔλαιον ἐκ τῶν ἰδίων over and above the sum allotted to him, IG22.1227.9; προσετέθη π. τὸν λαὸν αὐτοῦ was gathered to his people, LXX Ge.49.33.3 with Verbs of seeing, looking, etc., towards,ἰδεῖν π. τινά Od.12.244
, al.; ὁρᾶν, ἀποβλέπειν π. τι or τινά, A.Supp. 725, Ar.Ach. 291, etc.;ἀνταυγεῖ π. Ὄλυμπον Emp.44
; στάντε ποτὶ πνοιήν so as to face it, Il.11.622 (similarly, πέτονται πρὸς τὸ πνεῦμα against the wind, Arist.HA 597a32); κλαίεσκε π. οὐρανόν cried to heaven, Il.8.364: freq. of points of the compass, π. ζόφον κεῖσθαι lie towards the West, Od.9.26;ναίειν π. ἠῶ τ' ἠέλιόν τε 13.240
;στάντα π. πρώτην ἕω S.OC 477
; so in Prose,π. ἠῶ τε καὶ ἡλίου ἀνατολάς Hdt. 1.201
, cf. 4.40;π. βορέην τε καὶ νότον Id.2.149
; alsoἀκτὴ π. Τυρσηνίην τετραμμένη τῆς Σικελίης Id.6.22
(v. supr. A. 1.2); π. ἥλιον facing the sun, and so, in the sunlight, Ar.V. 772; so π. λύχνον by lamplight, Id. Pax 692, Jul.Ep.4;π. τὸ λύχνον Hippon.22
Diehl, cf. Arist.Mete. 375a27;πὸτ τὸ πῦρ Ar.Ach. 751
;πρὸς τὸ πῦρ Pl.R. 372d
, cf. Arist.Pr. 870a21; π. φῶς in open day, S.El. 640; but, by torch-light, Plu.2.237a.4 in hostile sense, against,π. Τρῶας μάχεαι Il.17.471
;ἐστρατόωνθ'.. π. τείχεα Θήβης 4.378
; π. δαίμονα against his will, 17.98;βεβλήκει π. στῆθος 4.108
;γούνατ' ἐπήδα π. ῥόον ἀΐσσοντος 21.303
;χρὴ π. θεὸν οὐκ ἐρίζειν Pi.P.2.88
;π. τοὐμὸν σπέρμα χωρήσαντα S.Tr. 304
;ἐπιέναι π. τινάς Th.2.65
;ὅσα ἔπραξαν οἱ Ἕλληνες π. τε ἀλλήλους καὶ τὸν βάρβαρον Id.1.118
;ἀγωνίζεσθαι π. τινά Pl.R. 579c
;ἀντιτάττεσθαι π. πόλιν X.Cyr.3.1.18
: also in argument, in reply to,ταῦτα π. τὸν Πιττακὸν εἴρηται Pl.Prt. 345c
; and so in the titles of judicial speeches, πρός τινα in reply to, less strong than κατά τινος against or in accusation, D.20 tit., etc.;μήτε π. ἐμὲ μήτε κατ' ἐμοῦ δίκην εἶναι Is.11.34
.5 without any hostile sense,π. ἀλλήλους ἔπεα πτερόεντ' ἀγόρευον Il.3.155
,cf.5.274,11.403,17.200;π.ξεῖνον φάσθαι ἔπος ἠδ' ἐπακοῦσαι Od.17.584
; λέγειν, εἰπεῖν, φράζειν π. τινά, Hdt. 1.8,90, Ar.V. 335, Nu. 359;ἀπαγγεῖλαι π. τινάς A.Ch. 267
;μνησθῆναι π. τινά Lys.1.19
, etc.;ἀμείψασθαι π. τινά Hdt.8.60
codd.;ἀποκρίνεσθαι π. τινάς Ar.Ach. 632
, Th.5.42; ὤμοσε δὲ π. ἔμ' αὐτόν he swore to me, Od.14.331: π. sts. governs the reflex. pron.,διαλογίζεσθαι π. ὑμᾶς αὐτούς Is.7.45
; ἀναμνήσθητε, ἐνθυμήθητε π. ὑμᾶς αὐτούς, Isoc.6.52, 15.60;π. ἐμαυτὸν.. ἐλογιζόμην Pl.Ap. 21d
; μινύρεσθαι, ἄδειν π. ἑαυτόν, Ar.Ec. 880, 931;ἐπικωκύω.. αὐτὴ π. αὑτήν S.El. 285
.b π. σφέας ἔχειν δοκέουσι, i.e. they think they are pregnant, Hp.Nat.Puer. 30.6 of various kinds of intercourse or reciprocal action, π... Διομήδεα τεύχε' ἄμειβεν changed arms with Diomedes, Il.6.235;ὅσα.. ξυμβόλαια.. ἦν τοῖς ἰδιώταις π. τοὺς ἰδιώτας ἢ ἰδιώτῃ π. τὸ κοινόν IG12.116.19
; σπονδάς, συνθήκας ποιεῖσθαι π. τινά, Th.4.15, Plb.1.17.6;ξυγχωρεῖν π. τινάς Th.2.59
;γίγνεται ὁμολογία π. τινάς Id.7.82
, cf. Hdt. 1.61;π. τινὰς ξυμμαχίαν ποιεῖς θαι Th.5.22
;π. ἀλλήλους ἡσυχίαν εἶχον καὶ π. τοὺς ἄλλους.. εἰρήνην ἦγον Isoc.7.51
;π. ἀλλήλους ἔχθραι τε καὶ στέργηθρα A.Pr. 491
; alsoσαίνειν ποτὶ πάντας Pi.P.2.82
, cf. O.4.6;παίζειν πρός τινας E.HF 952
, etc.;ἀφροδισιάζειν π. τινά X.Mem.1.3.14
;ἀγαθὸς γίγνεσθαι π. τινά Th.1.86
;εὐσεβὴς π. τινὰς πέλειν A.Supp. 340
; διαλέγεσθαι π. τινά converse with.., X.Mem.1.6.1, Aeschin.2.38,40, 3.219;κοινοῦσθαι π. τινάς Pl.Lg. 930c
;π. τοὺς οἰκέτας ἀνακοινοῦσθαι περὶ τῶν μεγίστων Thphr.Char.4.2
; διαλογίζεσθαι π. τινά balance accounts with.., D.52.3, cf. SIG241.127 (Delph., iv B. C.);ἃ ἔχει διελόμενος π. τὸν ἀδελφόν IG12(7).55.8
(Amorgos, iv/iii B. C.), cf. D. 47.34.b in phrases of the form ἡ π. τινὰ εὔνοια (ἔχθρα, etc.), π. sts. means towards, as ἡ π. αὑτοὺς φιλία the affection of their wives towards or for them, X.Cyr.3.1.39;ἡ π. ὑμᾶς ἔχθρα Id.HG3.5.10
;ἡ ἀπέχθεια ἡ π. τοὺς πλουσίους Arist.Pol. 1305a23
;τὴν π. τοὺς τετελευτηκότας εὔνοιαν ὑπάρχουσαν D.18.314
, cf. SIG352.13 (Ephesus, iv/iii B. C.), al.;φυσικαὶ τοκέων στοργαὶ π. τέκνα ποθεινά IG12(5).305.13
([place name] Paros): but sts. at the hands of, ἡ π. τὸ θεῖον εὐμένεια the favour of the gods, Th.5.105; φθόνος τοῖς ζῶσι π. τὸ ἀντίπαλον jealousy is incurred by the living at the hands of their rivals, Id.2.45; τὴν ἀπέχθειαν τὴν π. Θηβαίους.. τῇ πόλει γενέσθαι the hostility incurred by Athens at the hands of the Thebans, D.18.36, cf.6.3, 19.85; τῇ φιλίᾳ τῇ π. τὸν τετελευτηκότα the friendship with (not 'affection for') the deceased, Is.1.17, cf. Pl.Ap. 21c, 28a, Isoc.15.101,19.50, Lycurg.135, Din.1.19, etc.;τίνος ὄντος ἐμοὶ π. ὑμᾶς ἐγκλήματος; Lys.10.23
, cf. 16.10;τιμώμενος.. διὰ τὴν π. ὑμᾶς πίστιν Din.3.12
, cf. Lys.12.67, D.20.25; τῷ φόβῳ τῷ π. ὑμᾶς the fear inspired by you, Id.25.93; τῇ π. Ῥωμαίους εὐνοία his popularity with the Romans, Plb.23.7.5.7 of legal or other business transacted before a magistrate, witness, etc.,τάδε ὁ σύλλογος ἐβουλεύσατο.. π. μνήμονας SIG45.8
(Halic., v B. C.), cf. IG7.15.1 (Megara, ii B. C.); γράφεσθαι αὐτὸν κλοπῆς.. π. τοὺς ἐπιμελητάς ib.12.65.46; ἀτέλειαν εἶναι αὐτῷ καὶ δίκας π. τὸν πολέμαρχον ib.153.7; λόγον διδόντων τῶν.. χρημάτων.. π. τοὺς λογιστάς ib.91.27; before a jury,ἔστι δὲ τούτοις μὲν π. ὑμᾶς ἁγών, ὑμῖν δὲ π. ἅπασαν τὴν πόλιν Lys. 26.14
;ἀντιδικῆσαι τῷ παιδὶ.. π. ὑμᾶς Is.11.19
codd. (dub.); before a witness to whom an appeal for corroboration is made, Id.3.25; ([place name] Elis); φέρρεν αὐτὸν πὸ (τ) τὸν Δία in the eyes of Zeus, ib.415.7(ibid.); λαχεῖν πρὸς τὸν ἄρχοντα, γράφεσθαι π. τοὺς θεσμοθέτας, D.43.15, Lex ib.21.47, cf. Arist.Ath.56.6;τοῖς ἐμπόροις εἶναι τὰς δίκας π. τοὺς θεσμοθέτας D.33.1
; θέντων τὰ.. ποτήρια.. π. Πολύχαρμον having pawned the cups with P., IPE12.32A15 (Olbia, iii B. C.); alsoδιαβάλλειν τινὰ π. τοὺς πολλούς X. Mem. 1.2.31
, cf. D.7.33.II of Time, towards or near a certain time, at or about,ποτὶ ἕσπερα Od.17.191
;ποτὶἕσπερον Hes.Op. 552
;πρὸς ἑσπέραν Pl.R. 328a
;ἐπεὶ π. ἑσπέραν ἦν X.HG4.3.22
;π. ἡμέραν Id.An.4.5.21
;π. ὄρθρον Ar.Lys. 1089
; ποτ' ὄρθρον (nisi leg. πότορθρον) Theoc.5.126, Erinn. in PSI9.1090.48 + 8 (p.xii); ; π.ἀῶ ἐγρέσθαι, π. ἡμέραν ἐξεγρέσθαι, Theoc.18.55, Pl.Smp. 223c; π. γῆρας, π. τὸ γῆρας, in old age, E.Med. 592, Pl.Lg. 653a; π. εὐάνθεμον φυάν in the bloom of life, Pi.O.1.67; μέχρις ὅτου π. γυναῖκας ὦσι, i.e.of marriageable age, IG22.1368.41: later, π.τὸ παρόν for the moment, Luc.Ep. Sat.28, etc.; v. infr. 111.5.III of Relation between two objects,1 in reference to, in respect of, touching, τὰ π. τὸν πόλεμον military matters, equipments, etc., Th.2.17, etc.; τὰ π. τὸν βασιλέα our relations to the King, D.14.2; τὰ π. βασιλέα πράγματα the negotiations with the King, Th.1.128; τὰ π. τοὺς θεούς our relations, i.e. duties, to the gods, S.Ph. 1441;μέτεστι π. τὰ ἴδια διάφορα πᾶσι τὸ ἴσον.. ἐλευθέρως δὲ τὰ π. τὸ κοινὸν πολιτεύομεν Th.2.37
;οὐδὲν διοίσει π. τὸ γενέσθαι..
in respect of..,Arist.
APr. 24a25, cf. Pl.Phd. 111b; ἕτερος λόγος, οὐ π. ἐμέ that is another matter, and does not concern me, D.18.44, cf. 21,60, Isoc.4.12; τῶν φορέτρων ὄντων π. ἐμέ freightage shall be my concern, i.e. borne by me, PAmh.91.18 (ii A. D.);π. τοῦτον ἦν ἡ τῶν διαφόρων πρᾶξις LXX 2 Ma.4.28
; ἐὰν.. βοᾷ καὶ σχετλιάζῃ μηδὲν π. τὸ πρᾶγμα, nihil ad rem, D.40.61; οὐδὲν π. τὸν Διόνυσον Prov. ap.Plb.39.2.3, Suid.; οὐδὲν αὐτῷ π. τὴν πόλιν ἐστίν he owes no reckoning to the State, D.21.44;λόγος ἐστὶν ἐμοὶ π. Ἀθηναίους Philonid. 1
D.;π. Ἰάσονά ἐστιν αὐτῷ περὶ τῆς τιμῆς PHamb.27.8
(iii B. C.), cf. PCair.Zen.150.18 (iii B. C.); ἔσται αὐτῷ π. τὸν Θεόν (sc. ὁ λόγος ) he shall have to reckon with God, Supp.Epigr.6.188, cf. 194, al. ([place name] Eumenia); without αὐτῷ, ib.236 ([place name] Phrygia);ἔσται π. τὴν Τριάδαν MAMA1.168
, cf. Supp.Epigr.6.302 (Laodicea Combusta); ἕξει π. τὸν Θεόν ib.300, al. (ibid.); ἕξει π. τὴν ἐωνίαν κρίσιν ib.4.733 ([place name] Eukhaita), cf. 6.841 ([place name] Cyprus);π. πολλοὺς ἔχων ἀγωνιστάς Suid.
s.v. ὅσα μῦς ἐν πίσσῃ, cf. 2 Ep.Cor.5.12: with Advbs.,ἀσφαλῶς ἔχειν π. τι X.Mem.1.3.14
, etc.; [τὸ or τὰ] πρός τι, the relative term or terms, Arist.Cat. 1b25, 6a36, al.; τὸ π. τι, Pythag. name for two, Theol.Ar.8; π. ἡμᾶς relatively to us, opp. ἁπλῶς, Arist.APo. 72a1; ὀρθὸς πρός or ποτί c. acc., perpendicular to, Archim.Sph.Cyl.2.3, Spir.20; ἁ Δζ ποτὶ τὰν ΑΔ ἀμβλεῖαν ποιεῖ γωνίαν ib.16.2 in reference to, in consequence of,πρὸς τοῦτο τὸ κήρυγμα Hdt.3.52
, cf. 4.161;π. τὴν φήμην
in view of..,Id.
3.153, cf. Th.8.39;χαλεπαίνειν π. τι Id.2.59
;ἀθύμως ἔχειν π. τι X.HG4.5.4
, etc.: with neut. Pron.,π. τί;
wherefore? to what end?S.
OT 766, 1027, etc.; π. οὐδέν for nothing, in vain, Id.Aj. 1018; π. οὐδὲν ἀναγκαῖον unnecessarily, Sch.Il.9.23;π. ταῦτα
therefore, this being so,Hdt.
5.9,40, A.Pr. 915, 992, S.OT 426, etc.; cf. οὗτος c. v111.1b.3 in reference to or for a purpose,ἕστηκεν.. μῆλα π. σφαγάς A.Ag. 1057
; χρήσιμος, ἱκανὸς π. τι, Pl.Grg. 474d, Prt. 322b;ὡς π. τί χρείας; S.OT 1174
, cf. OC71, Tr. 1182;ἕτοιμος π. τι X.Mem.4.5.12
;ἱκανῶς ὡς π. τὴν παροῦσαν χρείαν Arist. Cael. 269b21
;ἢν ἀρήγειν φαίνηται π. τὴν σύμπασαν νοῦσον Hp.Acut. 60
; ποιεῖ π. ἐπιλημπτικούς is efficacious for cases of epilepsy, Dsc.1.6;ἐθέλοντες τὰ π. τὴν νοῦσον ἡδέα μᾶλλον ἢ τὰ π. τὴν ὑγιείην προσδέχεσθαι Hp. de Arte7
.b with a view to or for a future time,ὅπως.. γράμματα δῷ π. ἢν ἂν ἡμέραν ἑκάτεροι παραγίνωνται SIG679.62
(Senatus consultum, ii B. C.);θαυμάζεται τὰ Περικλέους ἔργα π. πολὺν χρόνον ἐν ὀλίγῳ γενόμενα Plu.Per.13
.c = πρός B. 11,ἐγίνετο π. ἀναζογήν Plb.3.92.8
;ὄντων π. τὸ κωλύειν Id.1.26.3
, cf. 1.29.3, al., Plu.Nic.5.4 in proportion or relation to, in comparison with,κοῖός τις δοκέοι ἀνὴρ εἶναι π. τὸν πατέρα Κῦρον Hdt.3.34
;ἔργα λόγου μέζω π. πᾶσαν χώρην Id.2.35
;π. πάντας τοὺς ἄλλους Id.3.94
, 8.44;πολλὴν ἂν οἶμαι ἀπιστίαν τῆς δυνάμεως.. π. τὸ κλέος αὐτῶν εἶναι Th.1.10
, cf. Pi.O.2.88, Pl. Prt. 327d, 328c, Phd. 102c, etc.; π. τὰς μεγίστας καὶ ἐλαχίστας ναῦς τὸ μέσον σκοπεῖν the mean between.., Th.1.10;τὸ κάλλιστον τῶν ἔργων π. τὸ αἴσχιστον συμβαλεῖν Lycurg.68
;ἓν π. ἓν συμβάλλειν Hdt.4.50
; alsoἔχεις π. τὰ ἔτη μέλαιναν τὴν τρίχα Thphr. Char.2.3
;ἐνδεεστέρως ἢ π. τὴν ἐξουσίαν Th.4.39
: also of mathematical ratio, οἷος ὁ πρῶτος (sc. ὅρος)ποτὶ τὸν δεύτερον, καὶ ὁ δεύτερος ποτὶ τὸν τρίτον Archyt.2
, cf. Philol.11, Pl.Ti. 36b, Arist.Rh. 1409a4, al., Euc. 5 Def.4, etc.; πρὸς παρεὸν.. μῆτις ἀέξεται ἀνθρώποισι in proportion to the existing (physical development), Emp.106: also of price, value, πωλεῖσθαι δὶς π. ἀργύριον sells twice against or relatively to silver, i.e. for twice its weight in silver, Thphr.HP9.6.4;πωλεῖται ὁ σταθμὸς αὐτοῦ π. διπλοῦν ἀργύριον Dsc.1.19
; [ἡ μαργαρῖτις λίθος] πωλεῖται.. π. χρυσίον for its weight in gold, Androsthenes ap.Ath.3.93b: metaph.,π. ἀρετήν Pl.Phd. 69a
; ὅπως π. τὰς τιμὰς τῶν κριθῶν τὰ ἄλφιτα πωλήσουσι on the basis of the price of barley, Arist.Ath.51.3; ἐξέστω αὐτοῦ ἀπογραφὴ τῆς οὐσίας π. τοῦτο τὸ ἀργύριον Ἀθηναίων τῷ βουλομένῳ property equal in value to this silver, IG22.1013.14, cf. PHib. 1.32.9 (iii B. C.), IG5(1).1390.78 (Andania, i B. C.);τῶν ἐγγύων τῶν ἐγγυωμένων π. [αὐτὰ] τὰ κτήματα SIG364.42
(Ephesus, iii B. C.);θέντων τὰ ποτήρια π. χρυσοῦς ἑκατόν IPE12.32A16
(Olbia, iii B. C.); τοὺς ἀπαγομένους εἰς φυλακὴν π. τὰ χρέα imprisoned for debt, Plb. 38.11.10, cf. 1.72.5, 5.27.4,5,7,5.108.1, PTeb.707.9 (ii B. C.);τοὺς π. καταδίκας ἐκπεπτωκότας Plb.25.3.1
, cf. SIG742.31 (Ephesus, i B. C.);ἐγδίδομεν τὸ ἔργον.. π. χαλκόν IG7.3073.6
(Lebad., ii B. C.), cf. PSI5.356.7 (iii B. C.), PTeb. 825 (a).16 (ii B. C.), Sammelb.5106.3 (ii B. C.);οἷον π. ἀργύριον τὴν δόξαν τὰς ψυχὰς ἀποδιδόμενοι Jul. Or.1.42b
; π. ἅλας ἠγορασμένος, i.e. 'dirt cheap', Men.828 (also π. ἅλα δειπνεῖν καὶ κύαμον, i.e. dine frugally, take pot-luck, Plu.2.684f); soἡδονὰς π. ἡδονὰς.. καταλλάττεσθαι Pl.Phd. 69a
; of measurements of time by the flow from the clepsydra,π. ἕνδεκα ἀμφορέας ἐν διαμεμετρημένῃ τῇ ἡμέρᾳ κρίνομαι Aeschin.2.126
, cf. Arist.Ath.67.2,3,69.2;λεγέσθω τᾶς δίκας ὁ μὲν πρᾶτος λόγος ἑκατέροις ποτὶ χόας δεκαοκτώ SIG953.17
(Calymna, ii B. C.); λεξάντων πρὸς τὴν τήρησιν τοῦ ὕδατος ib.683.60 (Olympia, ii B. C.); π. κλεψύδραν Eub.p.182 K., Epin. 2;π. κλεψύδρας Arist.Po. 1451a8
;π. ὀλίγον ὕδωρ ἀναγκαζόμενος λέγειν D.41.30
; hence later, π. ὀλίγον for a short time,ἐπανεῖναι π. ὀλίγον τὴν πολιορκίαν J.BJ5.9.1
, cf. Alex.Aphr. in Top.560.2, Hld.2.19, POxy67.14 (iv A.D.), Orib.Fr.116, Gp.4.15.8; π.ὀλίγον καιρόν, χρόνον, Antyll. ap. Orib.9.24.26, Paul.Aeg.Prooem.; π. ὀλίγον ἐστὶ τὸ ζῆν Poet. in Mus.Script.p.452 von Jan;μήτηρ δ' ἦν π. μικρόν Sammelb. 7288.4
([place name] Ptolemaic);π. βραχύ Jul.Or.1.47b
(but π. βραχὺ παρηβηκυίας (by) a little past their best, Gp.4.15.3);π. βραχὺν καιρόν Iamb. Protr. 21
.κα'; π. τὸ ἀκαρές Porph.Gaur.3.3
;π. μίαν ἢ δευτέραν ἡμέραν Dsc. 2.101
, cf. Sor.1.56;π. δύο ἡμέρας ἐκοίμησα ἐκεῖ BGU775.8
(ii A. D.);π.μόνην τὴν ἐνεστῶσαν ἡμέραν Sammelb. 7399
(ii A.D.), cf. M.Ant.12.4;προστιμάσθω π. χρόνον μὴ εἰσελθεῖν ὅσον ἂν δόξῃ IG22.1368.89
.5 in or by reference to, according to, in view of,π. τὸ παρεὸν βουλεύεσθαι Hdt. 1.20
, cf. 113, Th.6.46,47, IG22.1.20, etc.;π. τὴν παροῦσαν ἀρρωστίαν Th.7.47
;ἵνα π. τὸν ὑπάρχοντα καιρὸν ἕκαστα θεωρῆτε D.18.17
, cf. 314, etc.;εἴ τι δεῖ τεκμαίρεσθαι π. τὸν ἄλλον τρόπον Id.27.22
; τοῖς π. ὑμᾶς ζῶσι those who live with your interests in view, Id.19.226;ἐλευθέρου τὸ μὴ π. ἄλλον ζῆν Arist.Rh. 1367a32
;π. τοῦτον πάντ' ἐσκόπουν, π. τοῦτον ἐποιοῦντο τὴν εἰρήνην D.19.63
; τὸ παιδεύεσθαι π. τὰς πολιτείας suitably to them, Arist.Pol. 1310a14; ὁρῶ.. ἅπαντας π. τὴν παροῦσαν δύναμιν τῶν δικαίων ἀξιουμένους according to their power, D.15.28;π. τὰς τύχας γὰρ τὰς φρένας κεκτήμεθα
according to..,E.
Hipp. 701; πὸς τὰς συνθέσις in accordance with the agreements, IG5(2).343.41,60 (Orchom. Arc.); τὸν δικαστὰν ὀμνύντα κρῖναι πορτὶ τὰ μωλιόμενα having regard to the pleadings, Leg.Gort.5.44, cf. 9.30; αἱ ἀρχαὶ.. πρὸς τὰ κατεσκευασμένα σύμβολα σηκώματα ποιησάμεναι after making weights and measures in accordance with, or by reference to, the established standards, IG22.1013.7; π. τὰ στάθμια τὰ ἐν τῷ ἀργυροκοπίῳ as measured by the weights in the mint, ib. 30, cf. PAmh.43.10 (ii B. C.); [Εόλων] ἐποίησε σταθμὰ π. τὸ νόμισμα made (trade-) weights on the basis of (i.e. proportional to) the coinage, Arist.Ath.10.2;ὀρθὸν π. τὸν διαβήτην IG22.1668.9
, cf. 95,7.3073.108 (Lebad., ii B. C.); π. τὸ δικαιότατον in accordance with the most just principle, D.C.Fr.104.6.6 with the accompaniment of musical instruments,π. κάλαμον Pi.O.10(11).84
; π. αὐλόν or τὸν αὐλόν, E.Alc. 346, X.Smp.6.3, etc.;π. λύραν.. ᾄδειν SIG662.13
(Delos, ii B. C.); π. ῥυθμὸν ἐμβαίνειν to step in time, D.S.5.34.7 [full] πρός c.acc. freq. periphr. for Adv., π. βίαν, = βιαίως, under compulsion,νῦν χρὴ.. τινα π. βίαν πώνην Alc.20
(s.v.l.);π. βίαν ἐπίνομεν Ar.Ach.73
;τὸ π. βίαν πίνειν ἴσον πέφυκε τῷ διψῆν κακόν S.Fr. 735
; ἥκω.. π. βίαν under compulsion, Critias 16.10 D.; by force, forcibly, A.Pr. 210, 355, etc.; οὐ π. βίαν τινός not forced by any one, Id.Eu.5 (but also, in spite of any one, S.OC 657);π. τὸ βίαιον A.Ag. 130
(lyr.);π. τὸ καρτερόν Id.Pr. 214
; π. ἀλκήν, π. ἀνάγκαν, Id.Th. 498, Pers. 569 (lyr.);οὐ διαχωρέεει [ἡ γαστὴρ] εἰ μὴ π. ἀνάγκην Hp. Prog.8
,19;π. ἰσχύος κράτος S.Ph. 594
;π. ἡδονὴν εἶναί τινι A.Pr. 494
; π. ἡδονὴν λέγειν, δημηγορεῖν, so as to please, Th.2.65, S.El. 921, D.4.38, cf. E.Med. 773;οἱ πάντα π. ἡδονὴν ἐπαινοῦντες Arist.EN 1126b13
;ἅπαντα π. ἡδ. ζητεῖν D.1.15
, cf. 18.4; λούσασθαι τὸ σῶμα π. ἡδ. as much or little as one like s, Hp.Mul.2.133;πίνειν π. ἡδ. Pl. Smp. 176e
; π. τὸ τερπνόν calculated to delight, Th.2.53; π. χάριν so as to gratify,μήτε π. ἔχθραν ποιεῖσθαι λόγον μήτε π. χ. D.8.1
, cf. S.OT 1152;π. χάριν δημηγορεῖν D.3.3
, etc.: c. gen. rei, π. χάριν τινός for the sake of,π. χ. βορᾶς S.Ant.30
, cf. Ph. 1156 (lyr.);π. ἰσχύος χ.
by means of,E.
Med. 538; π. ὀργήν with anger, angrily, S.El. 369, Th.2.65, D.53.16 (v.l.);π. ὀργὴν ἐλθεῖν τινι Id.39.23
, etc.; π. τὸ λιπαρές importunately, S.OC 1119;π. εὐσέβειαν Id.El. 464
; π. καιρόν seasonably, Id.Aj.38, etc.;π. φύσιν Id.Tr. 308
; π. εὐτέλειαν cheaply, Antiph.226.2; π. μέρος in due proportion, D.36.32;π. ὀλίγον μέρος Gp.2.15.1
; τέτραπτο π. ἰθύ οἱ straight towards him, Il.14.403; π. ὀρθὰς (sc. γωνίας ( .. τῇ AEB at right angles to, Arist.Mete. 373a14, cf. Euc.1.11, Archim.Sph.Cyl.1.3;π. ὀρθὴν τέμνουσα Arist.Mete. 363b2
; π. ἀχθηδόνα, π. ἀπέχθειαν, Luc.Tox.9, Hist.Conscr.38; γυνὴ π. ἀλήθειαν οὖσα in truth a woman, a very woman, Ath.15.687a, cf. Luc. JTr.48, Alex.61: c. [comp] Sup., π. τὰ μέγιστα in the highest degree, Hdt.8.20.8 of Numbers. up to, about, Plb.16.7.5, etc.: cf. πρόσπου.D ABS. AS ADV., besides, over and above; in Hom. always π. δέ or ποτὶ δέ, Il.5.307, 10.108, al., cf. Hdt.1.71, etc.; π. δὲ καί ib. 164, 207;π. δὲ ἔτι Id.3.74
;καὶ π. Id.7.154
, 184, prob. in A.Ch. 301, etc.;καὶ π. γε E.Hel. 110
, Pl.R. 328a, 466e;καὶ.. γε π. A.Pr.73
;καὶ δὴ π. Hdt.5.67
; freq. at the end of a second clause,τάδε λέγω, δράσω τε π. E.Or. 622
;ἀλογία.., καὶ ἀμαθία γε π. Pl.Men. 90e
, cf. E.Ph. 610;ἐνενήκοντα καὶ μικρόν τι π. D.4.28
, cf. 22.60.E IN COMPOS.,I motion towards, as προσάγω, προσέρχομαι, etc.II addition, besides, as προσκτάομαι, προσδίδωμι, προστίθημι, etc.III a being on, at, by, or beside: hence, a remaining beside, and metaph. connexion and engagement with anything, as πρόσειμι, προσγίγνομαι, etc.F REMARKS,1 in poetry πρός sts. stands after its case and before an attribute,ποίμνας βουστάσεις τε π. πατρός A.Pr. 653
, cf. Th. 185, S.OT 178 (lyr.), E.Or.94; ἄστυ πότι (or ποτὶ)σφέτερον Il.17.419
, cf. Pi.O.4.5.2 in Hom. it is freq. separated from its Verb by tmesis. -
3 χρεια
Iἥ [χράομαι I]1) (ис)пользование, употребление, применениеλόγου χ. Plat. и ἥ χ. τῶν ὀνομάτων Plut. — словоупотребление;
τὰ ὑπὸ τέν χρείαν ὀνόματα Plut. — общеупотребительные слова;λάμπει ἐν χρείασιν χαλκός Soph. — от (постоянного) употребления медь блестит2) польза, выгода3) занятие, делоἡ πολεμικέ χ. καὴ ἥ εἰρηνική Arst. — военная и гражданская (досл. мирная) служба;
χρεῖαι πολιτικαί Plut. — общественные дела, государственная служба;μεταστήσασθαί τινα ἀπὸ τῆς χρείας Polyb. — отстранить кого-л. от дел4) функция(αἱ τοῦ σώματος χρεῖαι Xen.)
5) отношение, общение, обхождение(φίλων κτῆσις καὴ χ. Xen.)
ἥ πρὸς ἀλλήλους χ. Plat., Arst. — взаимоотношения;φίλου χρείᾳ Diog.L. — в дружеских отношенияхIIἥ [χράω III]1) предмет обсуждения, вопрос, темаἡ προκειμένη χ. Plut. — предстоящий (данный, подлежащий обсуждению) вопрос
2) изречение, (меткое) выражение(ἥ τοῦ Κλεομένους χ. Plut.)
χρείας ἀναλέγεσθαι Plut. — собирать изреченияἥ [χράω IV]1) нужда, необходимость, надобностьκατὰ τέν χρείαν Plat. — в меру потребности;
χ. τινὸς τινί ἐστιν Plat. — у кого-л. есть надобность в чем-л.;ὑπὸ χρείας Plut. и χρείας ὕπο Aesch. — неизбежно, неминуемо;πρὸς τί χρείας ; Soph. — для какой надобности?, для чего?;φορβῆς χρείᾳ Soph. — для того, чтобы добыть пищу;χρείαν ἔχειν τινός Aesch. — нуждаться в ком-л.;αἱ περὴ τὸν βίον χρεῖαι Plut. — жизненные потребности;χρείᾳ πολεμεῖν Soph. — бороться против необходимости;εἰς χρείαν τινὸς ἀφικνεῖσθαι Plat. — ощутить надобность в ком-л., т.е. обратиться за чьей-л. помощью;χ. διδάσκει, κἂν βραδύς τις ᾖ, σοφόν погов. Eur. — нужда учит даже тяжелодума;τὰ οὐδὲν εἰς χρείαν Dem. — бесполезные вещи2) нужда, недостаток, отсутствие Soph., Xen.διὰ τέν χρείαν Plat. — за неимением (чего-л.), но тж. Arph. вследствие нужды;
χ. τείρει τινά Eur. — нужда мучает кого-л.;χρείαν ἔχειν NT. — нуждаться -
4 χρεία
χρεία (written [full] χρέα PCair.Zen.25.2, 148 (iii B. C.)), [dialect] Ion. [full] χρείη Call. in PSI11.1216.43, ἡ: ([etym.] χράομαι, κέχρημαι):—A need, want,χρείας ὕπο A.Th. 287
; ἵν' ἕσταμεν χρείας considering in what great need we are, S.OT 1443; χρείᾳ πολεμεῖν to war with necessity, Id.OC 191 (anap.): c. gen., want of.., ;ἐν χρείᾳ τύχης Id.Th. 506
; ἐν χρείᾳ δορός in the need or stress of war, S.Aj. 963;φορβῆς χρείᾳ Id.Ph. 162
(anap.), cf. 1004: ἵππων ἡμῖν χρεία μὲν οὔτε τις πολλῶν οὔτε πολλή [ἐστιν] Pl.Lg. 834b; ἦ μὴν ἔτ' ἐμοῦ χρείαν ἕξει will have need of my help, A.Pr. 170 (anap.), cf. Call.l.c.; ἀφίκοντο εἰς χρείαν τῆς πόλεως came to feel the need of its assistance, Pl.Mx. 244d; ἰατρῶν ἐν χρείαις ἐσόμεθα, ἐν χρείᾳ ἡγεμόνος εἶναι, Pl.R. 373d, 566e;ὅτου σε χ. ἔχει S.Ph. 646
; so τίς χ. σ' ἐμοῦ [ἔχει]; E.Hec. 976, cf.χρεώ 1.2
: χρείαν ἔχω, c. inf., Ev.Matt.3.14 (folld. by ( ίνα, Ev.Jo.2.25); signfs.1.1 and 111 in the same sentence, οὐχ οὕτως χ. ἔχομεν τῆς χ. παρὰ τῶν φίλων ὡς .. Epicur.Sent.Vat.34: prov., χ. διδάσκει, κἂν βραδύς τις ᾖ, σοφόν ' necessity is the mother of invention', E.Fr. 715, cf.El. 376, Men.263: pl., ;αἱ τοῦ σώματος χ. X. Mem.3.12.5
;πρώτη γε καὶ μεγίστη τῶν χ. ἡ τῆς τροφῆς παρασκευή Pl.R. 369d
;αἱ ἀναγκαῖαι χ. D.23.148
, cf. 45.67 (sg.);πολεμικαὶ χ. Arist. Pol. 1328b11
.3 a request of necessity, opp. ἀξίωσις (a claim of merit), Th.1.37, cf. 33: generally, request,τὴν πρίν γε χ. ἠνύσασθ' ἐμοῦ πάρα A.Pr. 700
; κἀγὼ.. τοιάνδε σου χ. ἔχω make such a request of or to thee, Id.Ch. 481.II business, ὡς πρὸς τί χρείας; for what purpose? S.OT 1174, cf. 1435; ;δοῦναι ἑαυτὸν εἰς τὴν χ. Plb.8.16.11
.b esp. military or naval service, ἡ πολεμικὴ χ. καὶ ἡ εἰρηνική the employments of war and of peace, Arist.Pol. 1254b32; αἱ κατὰ θάλατταν [χ.], ἡ ἐν τῇ γῇ χ., Plb.6.52.1, 31.21.3; οἱ ἐπὶ τῶν χ. Aristeas 110, LXX 1 Ma.12.45;οἱ πρὸς ταῖς χ. Ju.12.10
; (i B. C.); in military sense, action, engagement,αἱ κατὰ μέρος χ. Plb.1.84.7
, al.c generally, business, employment, function, Id.3.45.2, etc.; ἡ ἐγκεχειρισμένη χ. the duty assigned, PTeb.741.11 (ii B. C.);οὓς καταστήσομεν ἐπὶ τῆς χ. ταύτης Act.Ap.6.3
;χ. πολιτικαί Plu.Mar. 32
, etc.d a business, affair, matter, like χρέος, Plb.2.49.9, al.; τὴν ὑπὲρ τούτων χ. the study of these things, Epicur.Ep.1p.29U.e χ. ἀναγκαία need of nature, D.S.4.33;τροφῆς χ. Ph.2.472
.III use,1 as a property, use, advantage, service,χρείης εἵνεκα μηδεμιῆς Thgn.62
;τῆς χ. τοῦ παιδὸς ἀποστερηθῆναι Antipho 3.3.4
;ἡ χ. τῆς ῥητορικῆς Pl.Grg. 480a
;πωλοῦντες τὴν τῆς ἰσχύος χ. Id.R. 371e
; χρείαν ἔχειν τοῖς ἀνθρώποις to be of service to mankind, Id.Smp. 204c; τὰ οὐδὲν εἰς χρείαν things of no use or service, D.Prooem. 56.3; χρείαν ἔχει εἴς τι is of service towards.., Sosip.1.41; for S.OT 725, v. ἐρευνάω 1: pl., χρεῖαι.. φίλων ἀνδρῶν services rendered by them, Pi.N.8.42; χρείας παρέχεσθαι render services, Decr. ap. D.18.84, IG22.654.15, cf. Plb.1.16.8 (sg.); ἵνα σοι τὰς χ. παρέσχωμαι (sic) PCair.Zen. 498 (iii B. C.);μεγάλην παρεῖχε χ. τοῖς κοινοῖς πράγμασιν Plb.3.97.4
; παρέχειν χ. to be serviceable, useful, Aristo Stoic.1.79;ἑξήκοντα καὶ τριακόσια χρειῶν γένη παρέχον δένδρον Plu.2.724e
;χ. ναυτικαί
equipments,Ael.
VH2.10.2 as an action, using, use,κτῆσις καὶ χ. X.Mem.2.4.1
, Pl.R. 451c; ἐν χρείᾳ εἶναι in use, Id.Phd. 87c; κατὰ τὴν χ. for use, Id.R. 330c;πρὸς τὴν ἀνθρωπίνην χ. X.Mem.4.2.25
; ἡ χ. τῶν λόγων the employment of words, Pl.Sph. 239d, cf. Plt. 272d: pl., λάμπει γὰρ ἐν χρείαισιν ὥσπερ.. χαλκός is made bright by constant use, S.Fr. 864.IV of persons, familiarity, intimacy, τινος with one, Antipho 5.63: generally, any relation of business or intercourse, ;ἡ πρὸς ἀλλήλους χ. Arist.Rh. 1376b13
; [Νικόμαχος] συνεβίω Ἀμυντᾳ.. ἰατροῦ καὶ φίλου χρείᾳ
in the relationship, capacity,D.L.
5.1.V Rhet., pregnant sentence, maxim, freq. illustrated by an anecdote, Sen.Ep.33.7, Hermog.Prog.3, Aphthon,Prog.3, Theon Prog.5, etc.: pl., title of works by Zeno (D.L.6.91), Aristipp., etc.; by Macho, a collection of sayings of courtesans, Ath.13.577d;ἡ τοῦ Κλεομένους χ. Plu.2.218a
; χρεῖαι καὶ ἱστορίαι ib.78f. -
5 χρεία
χρεία, ας, ἡ (χρή, cp. χράομαι; Aeschyl.+; ins, pap, LXX; TestSol 13:2; TestAbr A 4 p. 80, 33 [Stone p. 8]; TestJob; TestZeb 6:5; GrBar 4:9; EpArist, Philo, Joseph.; Ar. [JTS 25, 1924 p. 74 ln. 26; p. 76 ln. 45]; Just.; Ath. 13, 2, R. 12 p. 61, 7)① that which should happen or be supplied because it is needed, need, what should be (as distinguished fr. personal need, s. 2a) χρεία ἐστί τινος there is need of someth., someth. is needed (Polyb. 3, 111, 10; 5, 109, 1; SIG 707, 16f; 736, 63; Sir 3:22; 11:9; Just., D. 12, 3) Lk 10:42 (on the texts s. GKilpatrick in: Essays in Memory of GCH MacGregor ’65, 192). Without gen. (Diod S 1, 19, 5 ὅσον ἂν ᾖ χρεία) ἐὰν ᾖ χρεία if it is necessary D 11:5 (cp. Just., A II, 9, 4). τίς ἔτι χρεία; foll. by acc. w. inf. Hb 7:11. χρείαν ἔχειν τινός (have) need (of) someone or someth. (Pla. et al.; ins, pap; Is 13:17; Wsd 13:16; Philo, Plant. 65; Jos., Ant. 8, 228; Ar. [Milne 76, 45]; Just., A I, 15, 15 [for χρῄζετε Mt 6:32 and Lk 12:30]; Ath. 13, 2) Mt 6:8; 9:12; 21:3; 26:65; Mk 2:17; 11:3; 14:63; Lk 5:31; 9:11; 15:7; 19:31, 34; 22:71; J 13:29; 1 Cor 12:21ab, 24 (w. τιμῆς to be supplied); 1 Th 4:12; Hb 5:12b; 10:36; Rv 21:23; 22:5. W. gen. of the articular inf. (and acc.) χρείαν ἔχετε τοῦ διδάσκειν ὑμᾶς τινα Hb 5:12a (B-D-F §400, 1; Rob. 1038f; 1061). W. inf. foll. (Da 3:16) ἐγὼ χρ. ἔχω ὑπὸ σοῦ βαπτισθῆναι Mt 3:14. Cp. 14:16; J 13:10; 1 Th 1:8; 4:9 (B-D-F §393, 5); 5:1. W. ἵνα foll. J 2:25; 16:30; 1J 2:27.② that which is lacking and needed, need, lack, want, difficultyⓐ of livelihood (Diod S 3, 16, 2; Appian, Basil. 5 §2 ὑπὸ χρείας=from necessity) χρείαν ἔχειν be in need, lack someth. abs. (Diod S 17, 77, 2; SIG2 857, 12 εἰ χρείαν ἔχοι Διονύσιος) Mk 2:25; Ac 2:45; 4:35; Eph 4:28; 1J 3:17; D 1:5ab. οὐδὲν χρείαν ἔχειν have no lack of anything (s. οὐδείς 2bγ) Rv 3:17 (v.l. οὐδενός). πληροῦν τὴν χρείαν τινός supply someone’s need(s) (Thu. 1, 70, 7 ἐπλήρωσαν τὴν χρείαν) Phil 4:19. εἰς τὴν χρείαν τινὶ πέμψαι send someth. to someone to supply his need(s) vs. 16. λειτουργὸς τῆς χρείας μου the one whose service supplied my need 2:25. Pl. needs, necessities (Socrat., Ep. 1, 5 [p. 220 Malherbe] αἱ τῆς πατρίδος χρεῖαι; Geminus [c. 70 B.C.], Elementa Astronomiae 1, 21 [ed. CManitius 1898] αἱ τοῦ βίου χρεῖαι; Philo, Dec. 99; Jos., Bell. 6, 390, Ant. 13, 225) Ac 20:34; 28:10 (for πρὸς τὰς χρείας [v.l. τὴν χρείαν] cp. Polyb. 1, 52, 7; EpArist 11; 258); Ro 12:13. αἱ ἀναγκαῖαι χρεῖαι (ἀναγκαῖος 1) Tit 3:14.ⓑ in wider sense Πέτρῳ, ὸ̔ς πρὸς τὰς χρείας ἐποιεῖτο τὰς διδασκαλίας Papias (2:15).③ the thing that is lacking and (therefore) necessary, necessary thing (TestJob 10:3 λαβεῖν τὴν χρείαν) πρὸς οἰκοδομὴν τῆς χρείας (objective gen.) such as will build up where it is necessary Eph 4:29 (difft. JFindlay, ET 46, ’35, 429).④ an activity that is needed, office, duty, service (Polyb. 4, 87, 9; 10, 21, 1; Diod S 5, 11, 3; 15, 81, 1 and al. in H. Gk.; ins, pap; 2 Macc 8:9; Jos., Ant. 13, 65) Ac 6:3.—B. 638. DELG s.v. χρή. M-M. Sv. -
6 ἐξ-ασκέω
ἐξ-ασκέω, 1) ausrüsten, ausschmücken, vollständig versehen; λουτροῖς τέ νιν ἐσϑῆτί τ' ἐξήσκησαν Soph. O. C. 1599; Eur. El. 1071 u. öfter, u. Sp.; μνῆμα εἰς κάλλος ἐξησκημένον Luc. D. Mart. 24, 1; ἐπεὶ αὐτῷ πάντα ἐδόκει ἐξησκῆσϑαι τὰ πρὸς τὰς χρείας Pol. 20, 20, 8. – 2) genau, vollständig üben, Plat. Clitoph. 407 b; von Pferden, Xen. Hipp. 2, 11 u. Sp., wie D. Cass., bes. von militärischen Uebungen; περὶ γράμματα ἐξησκημένος Plut. Nic. 5; πρός τι, Ath. XII, 516 d.
-
7 τίς
B Interrog. Pron. τίς, Elean and [dialect] Lacon. τίρ (q.v.), τί:—gen. [dialect] Ep. and [dialect] Ion.τέο Il.2.225
, Herod.8.1, etc., orτεῦ Od.15.509
, Hdt.5.106, etc.; Trag. and [dialect] Att. , Ar.Nu. 1223, etc.; [dialect] Ion., Trag., and [dialect] Att.τίνος Simon.154
, Hdt.6.80, A.Pr. 563 (anap.), S.Aj. 892, Ar Ach. 588, etc.; dat. [dialect] Ion.τέῳ Hdt.1.11
, al. (as fem., 4.155); no dat. in Hom. or Hes.; Trag. and [dialect] Att.τῷ S.Ant. 401
, D.19.60, etc.; [dialect] Aeol.τίῳ Sapph.104
; τίνι first in Pi.N.7.57, A.Pers. 715 (troch.), S.OT10, Ar. Ach. 919, Hdt.3.38, Th.1.80, D.20.115, etc.; acc.τίνα Il.5.703
, etc.; neut.τί 1.362
, etc.: dual τίνε (elided) Ar.Av. 107: pl.. nom.τίνες Od. 1.172
, etc.; neut. , Aeschin.2.81, Hipparch.1.1.4, Gem.17.12, Ep.Hebr.5.12; gen. [dialect] Ep.τέων Il.24.387
, Od.20.192, and as monosyll. 6.119, 13.200; Trag. and [dialect] Att. , OC 2, Ar.Nu. 1089, etc.; dat. τίσι first in S.OT 1126, Ar.Ra. 1455, Pl.R. 332d, etc. (no dat. in Hom. or Hes.); also (anap.); [dialect] Ion.τέοισι Hdt.1.37
, cf. 2.82 (v.l. ὁτέοισι); [dialect] Aeol.τίοισι Sapph.168
; acc. , Ar.Av. 370 (troch.); neut.τίνα Arr.Epict.1.30.3
; [dialect] Boeot. τά Pi.O.1.82 (Adv.); Megar.σά Ar.Ach. 757
, 784 (Adv.): of the pl. Hom. uses only nom. τίνες with gen. τέων; ποῖος (what? which?) is sts. preferred (esp. in neut. pl.) to the Adj. τίς, e.g. τὰ ποῖα ταῦτα χρήματα; Ar.Nu. 1270, cf. 1337, Th. 621, Pl.Cra. 391e, 395d, 406d; v. ποῖος 1.3 and IV:I in direct questions, who? which? neut. what? which? ὦ ξεῖνοι, τίνες ἐστέ; Od.9.252; τί νύ μοι μήκιστα γένηται; 5.299; τίς δαίμων τόδε πῆμα προσήγαγε; 17.446; τίς ἀχώ, τίς ὀδμὰ προσέπτα μ' ἀφεγγής; A.Pr. 115 (lyr.), cf. 561 (anap.), etc.; properly at the beginning of the sentence; but this position may be varied,a for grammatical reasons, as between the Art. and part. or noun, τοὺς τί ποιοῦντας τὸ ὄνομα τοῦτο ἀποκαλοῦσιν; X.Mem.2.2.1, cf. Pl.Smp. 206b; τῆς περὶ τί πειθοῦς ἡ ῥητορική ἐστιν τέχνη; Id.Grg. 454a; ὁ σοφιστὴς τῶν τί σοφῶν ἐστιν; Id.Prt. 312d.b for emphasis, ἃ δ' ἐννέπεις, κλύουσα τοῦ λέγεις; S.OC 412, cf. El. 1191; πόλις τε ἀφισταμένη τίς πω.. τούτῳ ἐπεχείρησε; Th.3.45; esp. when the Verb begins the sentence, δράσεις δὲ δὴ τί; E.HF 1246; ἦλθες δὲ κατὰ τί; Ar.Nu. 239; διαφέρει δὲ τί; D.18.205.--The person freq. follows in gen. pl., as τίς θεῶν; Il.18.182, etc.; and of things or conditions, τί is freq. with the genit. sg., of all genders, πρὸς τί χρείας; S.OT 1174; ἐλπίδων ἐς τί; Id.OC 1749 codd. (lyr.); , etc.2 sts. as the predicate, τίς ὀνομάζεται; what is he named? E.Ph. 123; so also may be expld. the union of τίς with a demonstr. or possess. Pron., or with a Noun preceded by the Art., τί τοῦτ' ἔλεξας; S.Ph. 1173 (lyr.); τί ἐστι τουτί; τίς ὁ τρόπος τοῦ τάγματος; Id.Ichn.114; also with Pron. in pl., τί ταῦτα; E.Ph. 382, Andr. 548, etc.; τί γὰρ τάδ' ἐστίν; Ar.Nu. 200; τί ποτ' ἐστίν, ἂ διανοούμεθα; Pl.Tht. 154e; τί ποτ' ἐστὶ ταῦτα; ib. 155c;σκεπτέον τί τὰ συμβαίνοντα Id.Grg. 508b
; so τί is used as predicate of a masc. or fem. subject, τί νιν προσείπω; A.Ch. 983(997); τί σοι φαίνεται ὁ νεανίσκος; Pl.Chrm. 154d:—also τίς δ' ὅδε Ναυσικάᾳ ἕπεται; who is this that follows N.? Od.6.276; τίς δ' οὗτος ἔρχεαι; Il.10.82, cf. Alc.84.1, S.El. 328, 388, Ant.7, 218, E.Hec. 501, Pl.Cri. 43c; and in the reverse order, τήνδε τίνα λεύσσω.. ; who is this I see? E.IA 821; τίνι οὖν τοιούτῳ φίλους ἂν θηρῴην; with what means of such kind.. ? X.Mem.3.11.9; τί τοσοῦτον νομίζοντες ἠδικῆσθαι; Id.Smp.4.53; τί με τὸ δεινὸν ἐργάσῃ; what is the dreadful thing which.. ? E.Ba. 492, cf. S.OC 598, 1488, etc.; τίν' ὄψιν σὴν προσδέρκομαι; what face is this I see of thine? E.Hel. 557; παρὰ τίνας τοὺς ὑμᾶς; who are 'you' to whom [I am to come]? Pl.Ly. 203b:—the Art. is exceptionally added to τίς, when it leads up to a word which requires the Art., ληφθήσει.. Πανήμου εἰκάδι· καὶ Λῴου τῇ--τίνι; τῇ δεκάτῃ on the twentieth of the month Panemus and of Loüs on the -- what day? the tenth, Call.Epigr.46:—in Com.also τὸ τί; what is that? Ar.Nu. 775, Pax 696, Av. 1039, Pl. 902, etc.; τοῦ τίνος χάριν; UPZ6.29 (ii B.C.); and with pl. Art., τὰ τί; Ar. Pax 693.3 with prop. names treated as appellatives (v. τις indef. 11.6b), τίς ἆρα Κύπρις ἢ τίς Ἵμερος; S.Fr. 874; τίς σε Θηρικλῆς ποτε ἔτευξε; Eub.43; τίς.. Χίμαιρα πύρπνοος; Anaxil.22.3.5 a question with τίς often amounts to a strong negation, τῶν δ' ἄλλων τίς κεν οὐνόματ' εἴποι; Il.17.260; τίς ἂν ἐξεύροι ποτ' ἄμεινον; Ar.Pl. 498; τίνες ἂν δικαιότερον.. μισοῖντο; Th.3.64, etc.6 sts. two questions are asked in one clause by different cases of τίς; ἡ τίσιν τί ἀποδιδοῦσα τέχνη δικαιοσύνη ἂν καλοῖτο; Pl.R. 332d;τί λαβόντα τί δεῖ ποιεῖν D.4.36
:—a like doubling of the question lies in the union of τίς with other interrog. words, τίς πόθεν εἰς ( εἶς codd.) ἀνδρῶν; Od.1.170, cf. S.Tr. 421.7 τίς with Particles:— τίς γάρ; why who? who possibly? τίς γάρ σε θεῶν.. ἧκεν; Il.18.182; v. infr. 8 f.b τίς δέ; ὦ κοῦραι, τίς δ' ὔμμιν.. πωλεῖται; h.Ap. 169.d τίς ποτε; who in the world? who ever? τίς ποτ' ὢν γενεὰν καὶ ποίαν τινὰ φύσιν ἔχων; X.Cyr.1.1.6, cf. S.El. 975; τίς δήποτε; Id.Fr. 106 (but τίς ἄν ποτε is prob. cj.).8 the usages of the neut. τί; are very various:a τί; alone, as a simple question, what? τί γάρ; A.Th. 336 (lyr.):—on ὅτι τί; ὅτι τί δή; ὅτι δὴ τί; v. ὅτι B. 1b; on ὡς τί; v. ὡς F.1.b τί τοῦτο; τί ταῦτα; v. supr. 2.c τί μοι; τί σοι; what is it to me? to thee? S.Ph.753, etc.; c. gen., τί μοι ἔριδος καὶ ἀρωγῆς; what have I to do with.. ? Il.21.360; τί δέ σοι ταῦτα; Ar.Lys.514, cf. Ec.521 (where the answerer repeats the question in indirect form, ὅ τί μοι τοῦτ' ἔστιν;) ; ἀλλὰ δὴ τί τοῦτ' ἐμοί; Diph.32.18; τί ἐμοὶ καὶ σοί; what have I to do with thee? LXX Jd.11.12, Arr.Epict.2.19.19, Ev.Jo.2.4; τί σοὶ καὶ εἰρήνῃ; LXX 4 Ki.9.18, cf. Ho.14.9; τί πρὸσσέ; M.Ant.8.44, cf.Ev.Matt.27.4; σοὶ δὲ καὶ τούτοισι τοῖσι πρήγμασι τί ἐστι; what have you to do with these matters? Hdt.5.33; τί τῷ νόμῳ καὶ τῇ βασάνῳ; D.29.36:—folld. by a clause, τί δὲ τίν, εἰ κωτίλαι εἰμές; Theoc.15.89; or with inf., τί γάρ μοι τοὺς ἔξω κρίνειν; 1 Ep.Cor.5.12:—v. εἰμί c.111.2.e τί; also often stands abs. as Adv. how? why? wherefore? Il.1.362, etc.; so too in [dialect] Att., Pl.Cri. 43c, etc.; δόμων γὰρ ζῶσι τῶνδε δεσπόται. Answ. τί ζῶσιν; how do you mean forsooth!E.
Alc. 806; Κιθαιρὼν--Answ. τί Κιθαιρών; what aboutK.? Id.Ba. 1177 codd., cf. 1182 (both lyr.); cf. τίη.f τί with Particles: - τί γάρ; why not? how else? and so it came to mean of course, no doubt, A.Ag. 1239, Ch. 880, Eu. 678, etc.; used in affirmative answers, Pl.Phdr. 258d, Tht. 209b, al.; to introduce an argument, Arist.Pol. 1281a14; v. γάρ 1.4:— τί δαί; v. δαί:— τί δέ; serving to pass on quickly to a fresh point, Pl.Hp.Ma. 288c, al.; τί δέ, εἰ.. ; but what, if.. ? E.Hel. 1043; τί δ' ἄν, εἰ.. ; Ar.Th. 773; τί δ' ἢν.. ; Id.Nu. 1444; τί δέ, εἰ μὴ.. ; what else but.. ? X.Oec.9.1, cf. S.OT 941, Ph. 421; so τί δὲ δή; τί δή; τί δή ποτε; why ever? why in the world? what do you mean? Pl.R. 470e, Grg. 469a, Sph. 241d, S.El. 1184:—so also τί δῆτα; how, pray? τί δῆτ' ἄν, εἰ.. ; Ar.Nu. 154:— ( τί μή; f.l. in S.Aj. 668):— τί μήν; i.e. yes certainly, much like τί γάρ; Pl.Tht. 162e, etc., prob. in S.Aj. 668:— τί μὴν οὔ; in reply to a question, Id.El. 1280 (lyr.):— τί νυ; why now? Il.1.414, etc.:— τί δ' οὔ; parenthetic, why not? as an affirmative answer, S.Ant. 460; τί οὐ καλοῦμεν; i.e. let us call, Ar.Lys. 1103; τί οὐ βαδίζομεν; etc., Pl.Prt. 310e, etc.:— τί οὖν; how so? making an objection, A.Th. 208; but τί οὖν ἔτ' ἂν σαίνοιμεν.. μόρον; ib. 704; τί οὖν οὐκ ἐρωτᾷς; Pl.Ly. 211d:— τί ποτε; v. τίπτε;g with Conjunctions following:—τί ὅτι.. ; why is it that.. ? Stratt.62 (f.l.), LXX Ge. 3.1, Ev.Luc.2.49, etc.:—with Conjunctions preceding, ἵνα τί; v. ἵνα B. 11.3 c.h with Preps.:— διὰ τί; wherefore? Ar.Pl. 1111, etc.:— ἐκ τίνος; from what cause? X.An.5.8.4:— ἐς τί; to what point? how long? Il.5.465; but also, to what end? S.Tr. 403, cf. OC 524 (lyr.):— κατὰ τί; for what purpose? Ar.Nu. 239:— πρὸς τί; wherefore? S.OT 766, 1027, etc.II τίς is sts. used for ὅστις in indirect questions,εἰρώτα δὴ ἔπειτα τίς εἴη καὶ πόθεν ἔλθοι Od.15.423
, cf. 17.368; ; οὐδ' ἔχω τίς ἂν γενοίμαν ib. 905 (lyr.);οὐκ ἔχω τί φῶ Id.Ch.91
, cf. S.OC48, etc.;ἐπισκεψώμεθα τίνες πέπανται σφενδόνας X.An.3.3.18
; εἰπὲ τίνα γνώμην ἔχεις ib.2.2.10; freq. in later Gr., where ὅστις is very rare,εἰς τὸ λογιστήριον γράφων.. τί ὀφείλεται PHib.1.29.42
(iii B.C.), cf. PCair.Zen. 21.40, al. (iii B.C.); οὐθεὶς ἐσήμηνεν παρὰ τί ἂν τοῖς προστεταγμένοις.. οὐ κατηκολούθησαν nobody indicated why they should not have obeyed orders, PTeb.72.160, cf. 61 (b). 227 (ii B.C.); ὅστις and τίς are sts. combined, , cf. A.Pr. 489 sq., 617, 623:—later with inf., τί πράττειν οὐκ ἔχω I do not know what to do, Aesop.67, cf. Ps.-Luc.Philopatr.29.b sts. not in indirect questions, whoever, whatever,αἰτοῦ τί χρῄζεις ἕν E.Fr.773.2
; ταῦτα οὐκ ἀπέστελλον πάντα, ἀλλ' ἐκλεγόμενοι τίνων αἱ τιμαὶ ἐπετέταντο whatever things had risen in price, D.56.24; τίνα δ' ἁ Κύπρις οὐκ ἐφίλησεν whomsoever K. has not loved, AP5.169 (Noss.); τίνι ἡ τύχη δίδωσι, λαβέτω Antiochusap.Ptol.Euerg.3 J.;λαμβανέτω τί θέλει AP12.219
(Strat.);τὰν ὀνάλαν κίς κε γινύειτει IG 9(2).517.22
(Larissa, iii B.C.); καὶ τί ἂν εἶ ( = ᾖ) λοιπόν ib.5(1).1390.50 (Andania, i B.C., nisi leg. καἴ τι ἂν, v. supr.A. 111.2e);τίς ἂν δὲ χεῖρα προσαγάγῃ Epigr.Gr.376a
([place name] Aezani);τίς σοφός, αὐτῷ προσκολλήθητι LXXSi.6.34
;οὐ τί ἐγὼ θίλω, ἀλλὰ τί σύ Ev.Marc.14.36
; τίς σοφίῃ πάντων πρῶτος, τούτου τρίποδ' αὐδῶ Orac. ap. D.S.9.3 et ap.D.L. 1.28 codd. (ὃς Cobet from Sch.Ar.Pl.9);χαῖρε καὶ σύ, τίς ποτ' εἶ IG9
(2).953 ([place name] Larissa), cf. CIG 1982 ([place name] Thessalonica); in other places, as S.El. 1176, Tr. 339, OT 1144, E. Ion 324, this constr. cannot be admitted.c τίς = ὅστις after a neg., μή τίς ἐστιν ἐν ὑμῖν ἀνὴρ ἢ γυνὴ.., τίνος ἡ διάνοια ἐξέκλινεν κτλ.; LXX De.29.18.d = ὅς orὅσπερ, τέων.. Ζεὺς ἐπὶ σαλπίγγων ἱρὰ βοῇ δέχεται Κᾶρες ὁμοῦ Λελέγεσσι Call.Aet.3.1.60
, cf. Del. 185, Epigr.30.2, Nic.Al.2;Δωροθέαν, τίς τὸν ἐμὸν ἄνδρα εἶχε Tab.Defix.Aud.10.4
(Cnidus, ii/i B.C.), cf. 5.2,8; , cf. 56 (Senatus consultum, Delph., ii B.C.);τίνα με ὑπονοεῖτε εἶναι, οὐκ εἰμὶ ἐγώ Act.Ap. 13.25
; τίς ἔζησεν ἔτη β who lived.., IG14.1560 ([place name] Rome), cf. 1391 (ibid.);εὗρον γεωργόν, τίς αὐτὰ ἑλκύσῃ BGU822.5
(ii/iii A.D.).2 τίς; τί; in direct or indirect questions may be construed with a part., σὺ δὲ τίς ὢν ταῦτα λέγεις; being who, i.e. who are you that.. ? Pl.Grg. 452a;ἐπειρέσθαι.. τίνες ἐόντες ἄνθρωποι.. ταῦτα προαγορεύουσι Hdt.1.153
; καταμεμάθηκας.. τοὺς τί ποιοῦντας τὸ ὄνομα τοῦτο ἀποκαλοῦσι; X.Mem.2.2.1; or in a subordinate clause, ἀλλ' ὅταν τί ποιήσωσι, νομιεῖς αὐτοὺς σοῦ φροντίζειν; ib.1.4.14; νῦν δ' ἐπειδὴ τίνος τέχνης ἐπιστήμων ἐστί, τίνα ἂν καλοῦντες αὐτὸν ὀρθῶς καλοῖμεν; Pl. Grg. 448c.IV τί as exclamatory Adv., how.. ! , cf. 4.10; τί θέλω how I wish! Ev.Luc.12.49; τί στενή v.l. in Ev.Matt.7.14.C Prosody: τις and τίς keep [pron. full] ῐ in all cases (digamma operates in Il.6.462, etc.).II τί was never elided; but hiatus is allowed after τί in [dialect] Ep. τί ἢ (v. τίη), also in Com., as τί οὐ; Ar.Av. 149; τί οὖν; Id.Pl.94; τί ἔστι; Id.Nu.82, Av. 1036; τί, ὦ πάτερ; Id.Nu. 80:—a licence which is rarer in Trag., τί ἔστιν; S.Ph. 733; τί οὖν; A.Th. 208, 704, Eu. 902, S.Aj. 873 (lyr.), Ph. 100, etc.; τί εἶπας; Id.Tr. 1203, Ph. 917. -
8 διδασκαλία
διδασκαλία, ας, ἡ (s. διδάσκω; Pind.+).① the act of teaching, teaching, instruction (X., Oec. 19, 15 ἆρα ἡ ἐρώτησις δ. ἐστίν; Epict. 2, 14, 1; SIG 672, 4 [II B.C.] ὑπὲρ τᾶς τῶν παίδων διδασκαλίας al.; POxy 1101, 4; Sir 39:8; Philo; Jos., Ant. 3, 5; 13, 311; Just., A II, 10, 1; Ath. 33, 2) Ro 12:7. Of Timothy in role as superintendent or overseer 1 Ti 4:13, 16; εἰς δ. ἐγράφη was written for instruction Ro 15:4; ὠφέλιμος πρὸς δ. useful for instr. 2 Ti 3:16 (perh. a rabbinic-type expr., לִלְמַד, cp. Sanh. 73a, underlies the usage of δ. with a prep. in these two passages). πρὸς τ. χρείας as the needs required Papias (2:15).② that which is taught, teaching, instruction (cp. X., Cyr. 8, 7, 24 παρὰ τῶν προγεγενημένων μανθάνετε. αὕτη γὰρ ἀρίστη δ.; Sir 24:33; Pr 2:17; ancient Christian prayer [CSchmidt: Heinrici Festschr. 1914 p. 71, 26] δ. τῶν εὐαγγελίων; Just., D. 35, 2 καθαρᾶς δ. al.) w. ἐντάλματα ἀνθρώπων (after Is 29:13) Mt 15:9; Mk 7:7; Col 2:22; δ. δαιμονίων 1 Ti 4:1 (cp. αἱ δ. τῆς πλάνης Theoph. Ant. 2, 14 [p. 136, 21]); κακὴ δ. IEph 16:2; δυσωδία τῆς δ. 17:1.—Eph 4:14. Freq. of the teachings of eccl. Christianity (αἱ δ. τῆς ἀληθείας Theoph. Ant. 2, 14 [p. 136, 14]): δ. τοῦ σωτῆρος ἡμῶν θεοῦ Tit 2:10 (on the gen. cp. En 10:8 ἡ δ. Ἀζαήλ); δ. ὑγιαίνουσα 1 Ti 1:10; 2 Ti 4:3; Tit 1:9; 2:1; καλὴ δ. 1 Ti 4:6; ἡ κατʼ εὐσέβειαν δ. godly teaching 6:3. Of dissident teaching: ἀπὸ τῆς δ. αὐτῶν ἀποφεύγετε AcPlCor 2:21.W. no modifiers w. λόγος 5:17; 6:1; 2 Ti 3:10; Tit 2:7. παραβολὰς και διδασκαλίας Papias (2:11).—M-M. TW. Sv. -
9 παρα-ποδίζω
παρα-ποδίζω, die Füße verstricken, übh. verwickeln, hindern; φοβούμενος, μή πη παραποδισϑείη, Plat. Ep. VII, 330 b; μὴ παραποδισϑῶμεν, Legg. II, 652 b, täuschen, wie Poll. erkl. παρατραπῶμεν, ἐξαπατηϑῶμεν; Pol. παραποδίζειν τὴν τῶν ὅπλων χρείαν, 2, 28, 8; παραποδίζεσϑαι πρὸς τὰς χρείας, S. Emp. adv. gramm. 193.
-
10 ἐπιτίθημι
ἐπιτίθημι 3 pl. ἐπιτιθέασιν Mt 23:4, impv. ἐπιτίθει 1 Ti 5:22; impf. 3 pl. ἐπετίθεσαν Ac 8:17 (ἐπετίθουν v.l.); fut. ἐπιθήσω; 1 aor. ἐπέθηκα; 2 aor. ἐπέθην, impv. ἐπίθες, ptc. ἐπιθείς. Mid. fut. ἐπιθήσομαι; 2 aor. ἐπεθέμην (s. τίθημι; Hom.+).① to place someth. on or transfer to (a place or object)ⓐ lay/put uponα. lit.: act., of placing of a physical thing τὶ (which somet. is to be supplied fr. the context; cp. Esth 5:2) ἐπί τι or τινα (X., Cyr. 7, 3, 14; SIG 1173, 9; cp. 1169, 4; PSI 442, 13 [III B.C.]; Gen 22:9; 42:26 al.; JosAs 29:5 αὐτὸν ἐπὶ τὸν ἵππον; ParJer 2:1 χοῦν ἐπὶ τὴν κεφαλήν) someth. upon someth. or someone Mt 23:4; Lk 15:5; J 9:6 v.l. (most mss. read ἐπέχρισεν), 15; Ac 15:10; 28:3; B 7:8. χεῖρα (χεῖρας) ἐπί τινα or τι lay hand(s) on someone or someth. (SIG 1173, 4; Ex 29:10; Lev 1:4; 4:4 al.—KSudhoff, Handanlegg. des Heilgottes: Archiv f. Gesch. d. Med. 18, 1926, 235–50) Mt 9:18; Mk 8:25 (v.l. ἔθηκεν); 16:18; Ac 8:17; 9:17 (cp. 1QapGen and s. SKotlek, ANRW II Principat 37/3, 2859). Also τινὶ τὰς χεῖρας (Jos., Ant. 9, 268; 16, 365) Mt 19:13, 15; Mk 5:23; 6:5; 8:23; Lk 4:40; 13:13 (v.l. ἐπʼ αὐτῇ); Ac 6:6; 8:19; 9:12; 13:3; 19:6; 28:8 (s. χείρ end [Coppens]); of authorization as an elder 1 Ti 5:22 (Goodsp., Probs. 181f; cp. 1QapGen 20, 29); cp. τὴν χεῖρα Mk 7:32; AcPl Ha 3, 31; 4, 34. ἐπὶ τὴν κεφαλήν B 13:5 (Gen 48:18). S. on ἐπίθεσις.—In other combinations ἐ. τί τινι (X., Oec. 17, 9; Esth 2:17; 1 Esdr 4:30; TestJob 7:1; JosAs 10:5; Jos., Ant. 9, 149 ἐπέθεσαν αὐτῷ τ. στέφανον) αὐτῷ τὸν σταυρόν Lk 23:26; στέφανον … αὐτοῦ τῇ κεφαλῇ J 19:2. ἐπειθήσι (=ἐπιθήσει) σοι ἐλευθέριον στέφανον AcPl Ha 2, 31. τοὺς λίθους ἐπετίθουν ἀλλήλαις they placed the stones on one another’s shoulders Hs 9, 3, 5.—τὶ ἐπί τινος (Hdt. 1, 121, 4 al.; 1 Km 6:18; Sus 34; ParJer 5:7; Just., D. 132, 2) Mt 21:7; Lk 8:16 v.l. ἐπέθηκαν ἐπὶ τ. κεφαλῆς αὐτοῦ they placed (the crown of thorns) on his head Mt 27:29. ἐπάνω τ. κεφαλῆς put above (his) head vs. 37.—τῷ μνημείῳ λίθον a stone at the grave Lk 23:53 v.l. (λίθοι) ἐπιτιθέμενοι εἰς τ. οἰκοδομήν stones put into the building Hv 3, 5, 2.β. fig.: act. (except Ac 15:28, below) ἐ. πληγάς τινι inflict blows upon someone (BGU 759, 13 [II A.D.] πληγὰς πλείστας ἐπέθηκάν μοι) Ac 16:23; cp. Lk 10:30. Differently ἐπιθήσει ὁ θεὸς ἐπʼ αὐτὸν τ. πληγάς God will bring upon him the plagues Rv 22:18b (cp. δίκην τινί Hdt., Pla. et al., also UPZ 1, 13 [IV B.C.] ὁ θεὸ αὐτῷ τὴν δίκην ἐ. Dt 26:6; τειμωρίαν τινί IAndrosIsis, Kyme 20; 35); s. BOlsson, D. Epilog der Offb. Joh.: ZNW 31, ’32, 84–86.—Pass. Ac 15:28.—ἐ. τινὶ ὄνομα give a surname to someone (cp. Hdt. 5, 68 al.; BGU 1139, 7 [I B.C.]; 2 Esdr 19:7) Mk 3:16f (on the giving of new names to disciples cp. Diog. L. 5, 38: Theophrastus’ name was Τύρταμος; his teacher, Aristotle, μετωνόμασεν and gave him the name Theophrastus because of his god-like eloquence). B 12:8f ἐ. τὸ ἔλεος ἐπί τινα bestow mercy upon someone 15:2.ⓑ give τινί τι someth. to someone, mid. (BGU 1208 1, 4 [27 B.C.]; PRyl 81, 9 τὴν ὅλου τ. πράγματος ἐξουσίαν τοῖς κατασπορεῦσι ἐπεθέμην) ἀναγομένοις τὰ πρὸς τὰς χρείας when we sailed they gave us what we needed Ac 28:10; unless the verb is to rendered here put on board the needed supplies (so NRSV, REB).ⓒ add ἐπί τι, act. ( Hom., et al.) ἐπʼ αὐτά Rv 22:18a.② to set upon, attack, lay a hand on, mid. (Jos., Ant. 1, 328) τινί (Hdt., Aristoph. et al.; Appian, Liby. 102 §482; PTebt 15, 11 [114 B.C.]; PFlor 332, 7; LXX; Philo, Leg. ad Gai. 371; Jos., Ant. 4, 96) foll. by subst. inf. of purpose in gen. (Gen 43:18) οὐδεὶς ἐπιθήσεταί σοι τοῦ κακῶσαί σε in order to harm you Ac 18:10.—M-M. TW. -
11 ἀνύω
ἀνύω ([etym.] ᾰνῠ), Il.4.56, Ar.Ra. 606, [dialect] Att. [full] ἀνύτω or [full] ἁνύτω Th.2.75, Pl.R. 486c, al.: [tense] impf.Aἤνυον Hdt.9.66
, E.Hec. 1167: [tense] fut. ἀνύσω [pron. full] [ῠ], S.Aj. 607, Ar.Ra. 649, [dialect] Ep.ἐξ-ανύω 11.11.365
: [tense] aor.ἤνῠσα Od.24.71
, A.Pers. 726, etc.; poet. ἥνυσσα ([dialect] Dor. ᾱν-) Pi.P.12.11, A.R.4.413, [dialect] Ep. ἄνυσσα [ᾰ] Hes.Th. 954, Maiist.57 ([etym.] ὑπ-): [tense] pf. :—[voice] Pass., [tense] pf.ἤνυσμαι Plb.8.29.1
, etc.,δι-ήνυσμαι X.Cyr.1.4.28
: [tense] aor.ἠνύσθην Plb.32.3.17
, D.Chr.3.127: [tense] fut.ἀνυσθήσομαι J.AJ1.19.1
, Ael.VH1.21:—[voice] Med.,ἀνύομαι Pi.P.2.49
, Bion Fr.4.6: [tense] impf. : [tense] fut. ἀνύσομαι (v. infr.): [tense] aor. , S.Tr. 995(lyr.), inf.ἀνύσασθαι X.An.7.7.24
(Valck.)—Non-thematic forms are found in poets: [tense] impf. [voice] Act. ἄνῠμες, [dialect] Dor. for ἤνυμεν, Theoc.7.10: [tense] pres. [voice] Pass.ἄνυται Opp.H.3.427
, Nic.Al. 599: [tense] impf. [voice] Pass.ἤνῠτο Od.5.243
(nisileg. ἤνετο); [dialect] Dor.ἄνῠτο Theoc.2.92
. [[pron. full] ῠ in all parts: hence ἀνῦσαι in Tryph.126, ἀνῡσάμενοι in AP10.12 should be written with σς: ἀνΰων is corrupt in Nonn.D.21.16]:—effect, accomplish,ἤνυτο δ' ἔρλον Od.5.243
(v. supr.), cf.A.Pers. 726, etc.; ; (lyr.);τοὔπος ὡς ἄρ' ὀρθὸν ἤνυσας Id.Ant. 1178
, cf. OC 454: abs., οὐδὲν ἤνυε he did no good, Hdt.9.66; εἴ τι ἔμελλεν ἀνύτειν whatever was like ly to forward the work, Th.2.75;σμικρὸν ἀνύτειν Pl.Sph. 230a
, al.;ἧσσον ἁνύτειν Th.2.76
;οὐδὲν ἤνυε τούτοις D.21.104
; ἀ. εἴς τι to conduce towards.., Pl.Ax. 369d: c. acc. et inf., Ἀπόλλων.. ἐκεῖνον ἤνυσε φονέα γενέσθαι brought it to pass that.., S.OT 720:—[voice] Med., accomplish for one's own advantage, ἀνύσσεσθαι τάδε ἔργα (if not in pass. sense, will be accomplished) Od.16.373, cf. Hp.Ep.27; θεός.. τέκμαρ ἀνύεται Pi.P.2.49, cf. Ar.Pl. 196, dub. in Pl.Phd. 69d.3 c. dupl. acc., make, cause to be, (lyr.), Nic.Al. 400.5 finish a journey, ὅσσον τε πανημερίη γλαφυρὴ νηῦς ἤνυσεν (sc. ὁδοῦ ) as much as a ship gets over in a day, Od.4.357; soπολλὴν κέλευθον ἤνυδεν A.Pers. 748
;πορείαν Onos.6.1
: c. acc. loci,ὄφρα τάχιστα νηῦς ἀνύσειε θαλάσσης.. ὕδωρ Od.15.294
, cf. Thgn.511, S.Ant. 231.6 in Trag. freq. abs. (sc. ὁδόν or κέλευθον), make one's way, win,πρὸς πόλιν Id.Tr. 657
(lyr.); ; also θάλαμον ἀνύτειν (i.e. εἰς θάλαμον) reach the bridal chamber, S.Ant. 805 (lyr.);ἀ. Ἅιδαν Id.Aj. 607
(lyr.), E.Supp. 1142 (lyr.): metaph., ζυγὰ ἤνυσε δούλια Τροία (s.v.l.) Id.Tr. 599 ( Τροίᾳ Sch.): rarely with inf. instead of acc., στρατὸς ἤνυσε περᾶν succeeded in crossing, A.Pers. 721: with Adj., come to be,εὐδαίμων ἀνύσει καὶ μέγας S.Ph. 720
(lyr.).7 in [voice] Pass. of Time, come to an end,χρόνος ἄνυτο Theoc. 2.92
, cf. Eus.Mynd.63.8 in [voice] Pass. of persons, grow up, ἠνυτόμαν τροφαῖς (lyr.) A.Ag. 1159.9 get, obtain,γαστρὶ φορβάν S.Ph. 711
(lyr.), cf. Theoc.5.144; τίνος χρείας ἀνύσαι; i.e.τίνος χρείας προσπίτνετε, ὥστε ἀνύσαι αὐτήν; S.OC 1755
:—[voice] Med., χρείαν ἠνύσασθε ye obtained it, A.Pr. 700, cf. Ch. 858, S.Tr. 995 (lyr.);τοῦτο ἐκ Μοιρέων ἠνύσατο AP7.506
(Leon.).II c. part., οὐκ ἀνύω φθονέουσα I gain nothing by grudging, Il.4.56.2 in Com., do quickly, make haste,οὐ μέλλειν.., ἀλλ' ἀνύειν Ar.Pl. 607
, cf. Ra. 606; οὐκ ἀνύσεις τι; make haste! ib. 649;ἀλλ' ἄνυσον, οὐ μέλλειν ἐχρῆν Fr. 102
: c. part., ἄνυε πράττων make haste about it, Pl. 413; ἄνυσον ὑποδησάμενος make haste and get your shoes on, V. 1168, cf. Av. 241;ἄνυσόν ποτ' ἐξελθών Pherecr.40
: more freq. in part. ἀνύσας, or ἀνύσας τι with a Verb, ἄνοιγ', ἄνοιγ' ἀνύσας make haste and open the door, Ar.Nu. 181; ; , cf. V. 202, 847, 1158, Pl. 648, 974;βοηθησάτω τις ἀνύσας Ach. 571
; ; , cf. 1253; . (The distinction of meaning ἀνύτω accomplish, make way, ἀνύω hasten, is doubtful, cf. AB411.—[dialect] Att. ἁνύω acc. to Hdn.Gr.1.541, Phryn.PSp.23B., cf.καθανύσαι X.HG 7.1.15
(Hsch.); but κατανύειν (q.v.) occurs in Trag., cf.ταῦτ' ἀνύσηται Ar.Pl. 196
.) (I.-E. sen-, [tense] pres. stem s[ngnull]neu-, cf. Skt. sanoti 'wins'.) -
12 ἀπαντάω
Aἀπήντων Th.4.127
, [dialect] Dor. [ per.] 3sg. : [tense] fut. , Plb.4.26.5, etc.; but better- ήσομαι Th.4.77
, 7.2 and 80, X.HG1.6.3, Lys.2.32, etc.: [tense] aor. , Th.2.20: [tense] pf. , D.18.15:—the [voice] Med., used in act. sense by Polyaen.1.21.1 ([tense] impf.), al., is censured by Luc.Lex.25; so also [tense] pf.ἀπήντημαι Plb.2.37.6
, D.H.6.88, etc.I mostly of persons, move from a place to meet a person, and generally, meet, encounter,τινί Hdt.8.9
, E.Supp. 772, etc.;ἐξ ἐναντίας ἀ. Pl.Lg. 893e
; ἀ. ταῖς ὁμοίαις φύσεσι encounter, fall in with them, D.60.20: abs., any one that meets you, any chance person,Pl.
R. 563c;οἱ ἀπαντῶντες D.36.45
, Alex.78, cf. 87.b freq. with a Prep., ἀ. τινὶ εἰς τόπον come or go to a place to meet him, meet him at a place, Hdt.2.75;ἐς τωὐτό 6.84
;ἐπὶ Τριποδίσκον Th.4.70
; τὸν μὲν ἐς τὰς Σίφας ἀ., τὸν δ' ἐπὶ τὸ Δήλιον ib.89: without dat. pers., present oneself at a place, Id.7.1;εἰς Κύζικον X.HG1.3.13
;ἀ. ἐνθάδε Ar.Lys.13
;δεῦρο πάλιν ἀ. Pl.Tht. 210d
, etc.2 freq. in hostile sense, meet in battle, ἀ. δορί (dat. pers. being omitted) E.Ph. 1392; ;τοῖς βαρβάροις Μαραθῶνάδε And.1.107
;ἀ. Ἀθηναίοις ἐς Τάραντα Th.6.34
, cf. 2.20, 3.95;ἀ. πρός τινα Isoc.4.86
,90; generally, resist, oppose in any way,νομοθέτῃ ἀ. λέγων.. Pl.Lg. 684d
; διὰ λόγων νουθετικῶν ἀ. prob. ib. 740e;ἀ. τραχέως πρὸς τὰς τῶν πλησιαζόντων ὀργάς Isoc.1.31
;ἀ. τοῖς εἰρημένοις
rejoin, reply,Id.
11.30;τοῖς θορύβοις Arist.Rh.Al.
l.c.;πρὸς ἕκαστον D.21.24
.b abs., present oneself in arms, attend the muster, E.Ba. 782.3 freq. as a law-term, meet in open court,τῷ καλεσαμένῳ Pl.Lg. 937a
, cf. D.39.3, etc.: without dat. pers., ἀ. πρὸς τὴν δίκην present oneself at the trial, Pl.Lg. 936e; πρὸς ἣν [ δίκην] οὐκ ἀπήντα did not appear to defend his cause, D.21.90; ἀ. πρὸς τὸν διαιτητήν, etc., come before him, Id.40.11, etc.;εἰς ἡμέραν τὴν συγκειμένην ἀ. εἰς τὸ Ἡφαιστεῖον 33.18
;ἐπὶ τὰ ἱερά 42.7
; ἐπὶ τὴν δίαιταν Test. ap. eund.21.93; ἀ. ἐπὶ τοῖς ἀλλοτρίοις ἀγῶσι to be present at other people's suits, meddle with them, D.21.205: abs., appear in court, 40.16, etc.4 ἀ. εἰς.. enter into a thing, attempt it,εἰς τὸν ἀγῶνα Pl.Lg. 830a
; ἀ. εἰς τὴν τίμησιν come to the question of rating, Aeschin.3.198;ἀ. εἰς τὰς χρείας Arist.EN 1158a8
;ἀ. πρὸς τὰς μαθήσεις Pl.Tht. 144b
; πρὸς τὴν ἐρώτησιν, τὸ πρόβλημα, Arist. Metaph. 1036a14, Ph. 213b3; ἀ. πρὸς τὴν τροφήν go to seek it, Id. de.An. 421b12;ἀ. ἐπί..
have recourse to..,D.
21.151, 24.193, etc.;ἐπὶ ταύτας τὰς οἰκίας ἀ. οἱ τραγῳδοποιοί Arist.Po. 1454a12
.II of things, come upon one, meet or happen to one, , cf. Bion l. c.;τοῖς πρὸς ὑμᾶς ζῶσι τοσαύτην κωφότητα.. παρ' ὑμῶν ἀπαντᾶν D.19.226
; ἐπὶ τῶ κεφαλαίψ τῶν πραγμάτων ἀ. [ ἡ ῥᾳθυμία] 'comes home to roost', 10.7;ἀ. αὐτῷ κραυγὴ παρὰ τῶν δικαστῶν Aeschin.1.163
;μή τίς σοι ἐναντίος λόγος ἀ. Pl.Phd. 101a
, cf. D.H.4.33, etc.2 abs., happen, occur, turn out, Ar.Lys. 420, Pl.Ep. 358e, Arist.Pol. 1302a6, Top. 160a23, al.;τούτων ἀπαντώντων Hdt.8.142
:—[voice] Pass., Plb. 2.7.4, Phld.Herc.1251.9.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀπαντάω
-
13 εὐχερής
εὐχερ-ής, ές,A tolerant of or indifferent to evil, unpleasantness or inaccuracy, not squeamish, ;οὐδενὸς γὰρ πώποτε ἀπέβαλεν ὀσπρίου λέπος· οὕτως ἐκεῖνός ἐστιν εὐ. ἀνήρ Alex. 266.8
, cf. Aristopho 12.5, S.Ph. 519, 875; of lizardeaters,λίαν εὐχερεῖς Menesth.
ap. Orib.2.68.13; εὐ.βίος of the swineherd, Pl.Plt. 266d; τὸ εὐ. τῶν ὀνομάτων the loose use of names, Id.Tht. 184c. Adv. -ρῶς, φέρειν τὴν ὠχρότητα, i.e. gloss it over, Id.R. 474e, cf. Tht. 154b;εὐ. ἔχειν πρὸς τὴν ἀνθρωποφαγίαν Arist. Pol. 1338b21
; -: [comp] Comp. - έστερον, πρὸς πᾶν βρῶμα ἔχειν X.Lac.2.5
; ἄλλο μικρῷ μεῖζον -έστερον κινοῦσιν more readily, with fewer qualms, Arist. Pol. 1307b5, cf. Din. 1.55.2 unscrupulous, reckless, D.21.103, Arist. Metaph. 1025a2. Adv. - ρῶς heedlessly, recklessly,ὦ λέγων εὐχερῶς ὅτι ἂν βουληθῇς D.18.70
, cf. 264.II indifferent to danger or suffering, cool, unconcerned, unflinching, τῆς πολεμικῆς χρείας τῆς κατ' ἄνδρα.. εὐχερεῖς καὶ πρακτικοί cool and efficient in individual fighting, Plb.4.8.9;εἰς εὐχερῆ τῆς ἀποτέξεως ὑπομονήν Sor.1.46
(cf.εὐχέρεια 11
). Adv. - ρῶς καὶ εὐκόλως ἐξέπιεν drank the hemlock coolly and good-humouredly, Pl.Phd. 117c.III easy, εὐχερές ἐστι c. inf., Batr.62;τὰ λαχανευόμενα μεταφυτεύεται πρὸς εὐχερῆ τελείωσιν Sor.1.87
: [comp] Comp., ib. 108. Adv. -ρῶς, νόσου γινομένης εὐχερῶς ἀποξύνεται τὸ γάλα Id.1.115
, cf. PLond.2.401.24 (ii B.C.): [comp] Sup. - έστατα, τρέπονται (sc. εἰς φυγήν) D.S.31.38.2 σπασμοὶ εὐχερέες, i.e. not dangerous, Hp. Prorrh.1.119 (cf. Gal.16.773); cf.εὐήθης 1.3
.3 c. dat., suitable, adapted, θάλασσα.. μεγάλαις ναυσὶν οὐκ εὐ. App.BC2.84.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > εὐχερής
-
14 ἐξικνέομαι
Aἐξῐκόμην Il.9.479
, augm. ἐξίκοντο [ῑ] Sapph. 1.13:—reach, arrive at a place, Hom. always in [tense] aor. and mostly c. acc. loci,ἄλλων ἐξίκετο δῆμον Il.24.481
, etc.;Φθιην δ' ἐξῐκόμην ἐριβώλακα.. ἐς Πηλῆα ἄνακτα 9.479
;δεῦρο Simon. 171
, cf. Pi.P.3.76, A.Pr. 810: abs., Sapph. l.c.: with Preps.,ἐ. ἐς βυσσόν Hdt.2.28
;ἐς ἥβην S. Fr.583.6
; ;πρὸς πεδία Id.Pr. 792
;μέχρι γάμου καὶ γενεᾶς Plu.2.149d
.2 c. acc. rei, arrive at, reach an object,σοφίας ἄωτον ἄκρον Pi.I.7(6).19
;ἔργῳ οὐδὲ τἀναγκαῖα ἐ.
complete, accomplish,Th.
1.70; τεθνηκόσιν γὰρ ἔλεγεν, οἷς οὐδὲ τρὶς λέγοντες ἐξικνούμεθα (by attract. for οὕς) Ar.Ra. 1176, cf. Plu.2.347e: c. gen., E.El. 612;ἀλλήλων X.HG7.5.17
; alsoπρός τι Plb.1.3.10
, etc.3 abs., reach to a distance, of an arrow,ὅσον τόξευμα ἐξικνέεται Hdt.4.139
; of sight,ἐπὶ πολλὰ στάδια ἐ. X.Mem. 1.4.17
, cf. 2.3.19, E.Ba. 1060; of mental operations, ὅσον δυνατός εἰμι < ἐπὶ> μακρότατον ἐξικέσθαι ἀκοῇ so far as I can get by inquiry, Hdt. 1.171; , cf. 4.16, 192;ἐ. φρονήσει ἐπ' ἀμφότερα Pl.Hp.Ma. 281d
;περαιτέρω τῆς χρείας ἐ. τῇ θεωρίᾳ Plu.Sol.3
.b suffice, of persons,πρὸς τὸν προκείμενον ἄεθλον Hdt.4.10
;ἐπί τι Plu.Pomp.39
; of things,ἂν ἐξικνῆται τὰ ἡμέτερα χρήματα Pl.Prt. 311d
: prov.,ἂν μὴ λεοντῆ γ' ἐξίκητ', ἀλωπεκῆν πρόσαψον Com.Adesp.49D.
Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐξικνέομαι
-
15 χρεία
χρεία, ἡ, 1) das Gebrauchen, – a) als Handlung: Gebrauch, Anwendung, u. als Eigenschaft: Brauchbarkeit, dah. Nutzen, Vortheil, Genuß; zuerst bei Theogn. 62 u. Pind. N. 8, 42; τὸ εἴρειν λόγου χρεία ἐστί Plat. Crat. 408 a; καὶ κτῆσις γυναικῶν καὶ παίδων Rep. V, 451 c; ἱματίου ἐν χρείᾳ τε ὄντος καὶ φορουμένου, im Gebrauch sein, Phaed. 87 c; τίς ἡ μεγάλη χρεία ὲστὶ τῆς ῥητορικῆς, der große Nutzen, Gorg. 480 a; καὶ κτῆσις Xen. Mem. 2, 4,1; πρὸς τὴν ἀνϑρωπίνην χρείαν 4, 2,25; καρπῶν χρεῖαι Isocr. 4, 29; Dem. Lpt. 15. – b) Umgang, Verkehr, Gemeinschaft mit Menschen, Antipho 5, 63; auch im feindlichen Sinne, Treffen, Krieg, Pol. 2, 33, 5. 69, 4 u. oft; ἡ ἐμβατική, ἡ ἐν τῇ γῇ, 3, 95, 5. 32, 2,3. – c) übh. womit man sich beschäftigt, was man treibt, Gewerbe, Handel, Geschäft, Pol. oft u. Sp. – d) in der Rhetorik eine Chrie, eine Sentenz od. ein Gemeinplatz, ein bedeutender Ausspruch auf einen bestimmten Fall angewendet und nach bestimmten Regeln ausgeführt, Hermogen. progymn. u. a. Rhett. Wir besitzen noch solche Chrien von Hermogenes und Aphthonius. Vgl. auch D. L. 2, 85 Ath. XII, 577. – 2) das Bedürfen, Nöthighaben, Bedürfniß, Noth, Mangel; φαρμάκων χρείᾳ κατεσκέλλοντο Aesch. Prom. 479; ἐν χρείᾳ τύχης Spt. 488; Soph. Phil. 176. 992; διὰ τὴν χρείαν καὶ τὴν πενίαν ζητεῖν ὁπόϑεν βίον ἕξει Ar. Plut. 534; dah. Verlangen, Sehnsucht wonach, ἦ μὴν ἔτ' ἐμοῦ χρείαν ἕξει μακάρων πρύτανις Aesch. Prom. 169; τοιάνδε σου χρείαν ἐχω Ch. 474; Wunsch, Prom. 702; ϑανόντ' ἂν οἰμώξειαν ἐν χρείᾳ δορός Soph. Ai. 942; Phil. 162 u. öfter; τίς χρεία σ' ἐμοῠ Eur. Hec. 976; εἰ ἐμοῦ χρείαν ἔχεις Med. 1319; Suppl. 127; die Nothwendigkeit, ἵν' ἂν μὴ χρείᾳ πολεμῶμεν Soph. O. C. 191; ἵν' ἕσταμεν χρείας O. R. 1443; αἱ χρεῖαι βιάζονται τολμᾶν Antipho 3 β 1; αἱ ἀναγκαῖαι χρεῖαι Dem. 23, 148; ἐν πάσαις ταῖς τοῦ σώματος χρείαις, in allen Verrichtungen, bei denen man des Leibes bedarf, Xen. Mem. 3, 12, 5; ποιήσει δὲ τὴν πόλιν ἡ ἡμετέρα χρεία Plat. Rep. II, 369 c; ἢ ῥαψῳδοῠ δοκεῖ σοι πολλὴ χρεία εἶναι τοῖς Ἕλλησιν lon 541 c; ὡς οὐδὲν ἔτι ποδῶν χρείας οὔσης Tim. 92 a; ἵν' ἐν χρείᾳ ἡγεμόνος ὁ δῆμος ᾖ Rep. VIII, 566 e, u. oft; περὶ τῶν οὐδὲν εἰς χρείαν ἀκούειν, von Dingen, an denen Nichts gelegen ist, Dem. prooem. 56.
-
16 ἵστημι
ἵστημι, entst. aus σίστημι, Latein. sisto, Wurzel ΣΤΑ, s. Curtius Grundz. d. Griech. Etymol. 2. Aufl. S. 191. Die transitive Bedeutung " stellen" hat praes., impft., fut. 1., aor. 1. act.; imper. ἵστη Il. 21, 313, καϑίστα 9, 203, wie von ἱστάω; ἱστᾷ Her. 4, 103; κατίστα 6, 43; ἱστᾶν Plat. Crat. 437 b; ἀφιστῴης Xen. Conv. 2, 20; impt. ἵστην, ἵστασκε Od. 19, 574; tut. στήσω; aor. ἔστησα, dazu die 3. Pers. plur. ἔστασαν, ep. für ἔστησαν, Il. 2, 525, Bekk. ἵστατον, Od. 3, 182, 18, 307, Bekk. ἵστασαν, vgl. Spitzner Exc. V zur Il.; Il. 12, 54 ff. ist mit Bekker zu schreiben κρημνοὶ περὶ πᾶσαν ἕστασαν (s. nachher) ἀμφοτέρωϑεν τοὺς ἔστασαν υῖες Ἀχαιῶν, wo Wolf die Spiritus noch umgekehrt vertheilt hat; intrans. sind perf. ἕστηκα u. plusqpf. ἑστήκειν, auch εἱστήκειν, mit Präs.- u. Impft.-Bdtg, ich stehe, ich stand; eben so aor. II. ἔστην, ich trat hin; zum perf. gehören synkopirte Formen, indic. dual. u. plur. ἕστατον, ἕσταμεν, ἕστατε, wofür Il. 4, 243. 246 ἕστητε steht, ἑστᾶσι, conj. ἑστῶ, opt. ἑσταίην, imper. ἕσταϑι, inf. ἑστάναι, ep. ἑστάμεν u. ἑστάμεναι, Hom., partic. ἑστώς, ἑστῶσα, ἑστώς, oder, wie es nach mss. jetzt bei den att. Schriftstellern meist hergestellt ist, ἑστός, gen. ἑστῶτος, ion. ἑστεώς, ep. ἑστηώς, Hes. Th. 519, wie Ap. Rh., bei Hom. gen. ἑσταότος, acc. ἑσταότα, plur. ἑσταότες, plusqpf. ἕστατον, ἑστάτην, ἕσταμεν, ἕστατε, ἕστασαν, was mit der Aoristform ἔστασαν nicht zu verwechseln ist. Vom aor. II. hat Hom. die Iterativformen στάσκον, ες, ε, Il. 3, 217. 18, 160, u. neben ἔστησαν häufiger ἔσταν, στάν, im conj. (statt στῇς, στῇ) στήῃς, στήῃ, 5, 598. 17, 30, plur. στέωμεν für στῶμεν, 22, 231. 11, 348, zweisylbig zu lesen, u. στείομεν, 15, 297, inf. στήμεναι, 17, 167 Od. 5, 414. Med. ἵσταμαι, theils für sich stellen, aufrichten, theils u. bes. in den compp. intr., stehen; fut. στήσομαι, aor. ἐστη-σάμην. Zu ἕστηκα ein fut. in der intrans. Bdtg, ich werde stehen, ἑστήξω, Ar. Lys. 634 Thuc. 3, 37 Plat. Conv. 220 d, auch ἑστήξομαι, Eur. I. A. 675 Xen. Cyr. 6, 2, 17, häufiger bei Sp. Die Form στεῦμαι s. besonders. – In dem Folgdn sind die tempp. nicht geschieden, da der Gebrauch der intransitiven sich überall an den der transitiven anreiht. – Stellen, – 1) im Ggstz zur Bewegung, das Beendigen derselben, das zur Ruhe bringen u. zur Ruhe kommen bezeichnend, still stehen lassen, Halt machen lassen, aufhalten, hemmen; ἵστη δὲ μέγα κῦμα, halt die Wogen an, Il. 21, 313; λαὸν δὲ στῆσον, laß das Volk halten, 6, 433; στῆσαν ἄρ' ἡμιόνους 24, 350, u. öfter ἵππους, νέα; μύλην στήσασα, nachdem sie die Mühle angehalten hatte, Od. 20, 111. So ῥοῦν στῆσαι Plat. Crat. 437 b; τὴν διάῤῥοιαν Arist. H. A. 8, 26; übertr., στήσαντες ἐπὶ τούτων τὴν διήγησιν, dabei innehaltend mit der Erzählung, Pol. 3, 2, 6; τὰ ὄμματα ἔστησεν, er hielt die Augen still, sie waren gebrochen, Plat. Phaed. 118; anders ὀφϑαλμοὶ ἕστασαν Od. 19, 211, sie starrten, standen unbeweglich; so intrans., stehen bleiben, stillstehen, ἔστην δὲ σκοπιὴν ἐς παιπαλόεσσαν ἀνελϑών, ich blieb stehen, nachdem ich hinausgegangen war und stand da, Od. 10, 97. 148, u. so oft, häufig mit Participien von Verbis der Bewegung, στῆ δὲ μάλ' ἐγγὺς ἰών, ἔστη ἐπ' οὐδὸν ἰών, στῆ δ' ἐπὶ τάφρον ἰών, κατεπάλμενος ἀντίος ἔστη, Il. 11, 94, στήτην ἐρχομένω, Od. 17, 261, so daß darin die vorangegangene Bewegung mit zu denken ist, στῆ δ' ἄρ' ὑπὲρ κεφαλῆς, er trat hin u. stand zu Häupten, Il. 2, 20, στῆ δὲ παρὰ Πρίαμον, er trat neben den Priamus hin, 24, 169, εἴ κέ μευ ἄντα στήῃς, 17, 30, μοὶ ἆσσον στῆϑι, tritt näher zu mir, 23, 97, στῆϑ' οὕτως ἐς μέσσον, tritt in die Mitte, Od. 17, 447, ἤλασεν ἄγχι στάς, trat hinzu u. schlug, 3, 449; στῆϑι πλησίον πατρός Soph. Tr. 1065; τί ποτ' αἰϑερίαν ἕστηκε πέτραν; warum ist sie auf den Fels getreten? Eur. Suppl. 987; στὰς εἰς τὸ μέσον Xen. Cyr. 4, 1, 1; – νῶϊ δ' ἔπειτα στῆμεν ἐνὶ προϑύροισιν, wir blieben stehen, Il. 11, 776; 21, 551; στῆτέ μοι ἀμφίπολοι, πόσε φεύγετε, bleibt mir stehen, Od. 6, 199. – Damit ist nicht der Fall zu verwechseln, wo der aor. I. scheinbar intrans. steht in der Bdtg "still halten", "anhalten", denn immer ist aus dem Zusammenhange νέας od. ἵππους zu ergänzen, Od. 7, 4. 19, 188 Il. 11, 348. 22, 231. Häufig so auch aor. I, med. – Den Ggstz hebt Plat. oft hervor, οὔτε ἕστηκεν οὔτε κινεῖται Soph. 250 c, ἑστᾶσί τ' ἅμα καὶ κινοῦνται Rep. IV, 436 d, ὅταν κινούμενον ἵστηται Parmen. 156 c; ἐὰν ἡ κοιλία, τὰ καταμήνια στῇ, zum Stehen kommen, nicht fließen, Arist. H. A. 3, 11. 9, 12. – So auch οὐ στήσεται πάντας ἀνϑρώπους ἀδικῶν, er wird nicht anhalten, nicht aufhören, Unrecht zu thun, Dem. 10, 10; ὡς οὐ στήσεται τοῦτο ἄνευ μεγάλου τινὸς κακοῦ 10, 36, es wird nicht zur Ruhe kommen, beigelegt werden; οὐ μὲν ἐνταῦϑ' ἕστηκε τὸ πρᾶγμα 21, 102; auch Sp., wie ἔστη δὴ οὕτω τὸ δεινόν Hdn. 1, 13, 10. – Hieran reiht sich die Nebenbdtg des müssigen, unthätigen Stehens, Il. 5, 485. 10, 480. – Aber auch = dem Feinde Stand halten, οὐκέτι ἵστανται, ἀλλὰ φεύγουσι Xen. An. 1, 10, 1; 4, 8, 19; οἱ μὴ στάντες παρὰ τὰ δεινά D. Hal. 9, 28, die den Gefahren nicht Trotz bieten. – Uebertr., ὅτι ἵστησιν ἡμῶν ἐπὶ τοῖς πράγμασι τὴν ψυχήν, weil sie den Geist dabei verweilen läßt, darauf hinrichtet, Plat. Crat. 437 a. – 2) stellen, aufrichten, aufrecht hinstellen, Ggstz Liegen oder Sitzen, u. intrans. aufrecht stehen, oft mit ὀρϑός verbunden, ὀρϑῶν δ' ἑσταότων ἀγορὴ γένετ', οὐδέ τις ἔτλη ἵζεσϑαι Il. 18, 246, ἧσται, οὐδ' ὀρϑὸς στῆναι δύναται ποσὶν οὐδὲ νέεσϑαι οἴκαδε, Iros saß, denn er konnte nicht auf den Füßen gerade stehen, noch auch gehen, Od. 18, 240; ὀΐων ὀρϑῶν ἑσταότων 9, 441; πελέκεας ἵστασχ' ἑξείης, stellt der Reihe nach auf, 19, 574. So bes. ἱστὸν στῆσαι u. στήσασϑαι, den Mastbaum im Schiffe aufrichten, um sich zur Fahrt zu rüsten, od. den Webebaum od. Webestuhl aufstellen, um das Gewebe darauf zu beginnen; κρητῆρας στήσασϑαι, Mischkrüge auf-, hinstellen, um das Mahl zu beginnen, Od. 2, 431; τινί, den Mischkrug Einem zu Ehren aufstellen, Il. 6, 528; ἔγχος ἔστησε, stellte die Lanze hin, 15, 126; anders Soph. λόγχας στήσαντ' ἔχετον Ant. 146, vom feindlichen Entgegenstellen, -strecken; Soph. setzt στάντες ἐς ὀρϑόν dem πεσόντες gegenüber, O. R. 51; ib. 143 ist βάϑρων ἵστασϑε nach den Schol. ἀνάστητε ἀπὸ τῶν καϑεδρῶν, erhebt euch von den Stufen; στῆσόν με κἀξίδρυσον O. C. 11; σύ με εἰς ὀρϑὸν ἵστη Eur. Suppl. 1229; eben so ἔγχος μέν ῥ' ἔστησε φέρων πρὸς κίονα μακρήν Od. 1, 127; ὀρϑὸν κρᾶτ' ἔστησαν, sie hielten den Kopf hoch, Eur. Hipp. 1203; vom Pferde ὀρϑὸν οὖς ἵστησιν, spitzt die Ohren, Soph. El. 27; ὥςτε πάντας ὀρϑίας τρίχας στῆσαι O. C. 1621, wir gew. intrans. "das Haar sträubte sich Jedem empor", wie Il. 24, 359 ὀρϑαὶ δὲ τρίχες ἔσταν ἐνὶ γναμπτοῖσι μέλεσσιν, sie standen aufrecht, starrten empor, vgl. κρημνοὶ ἕστασαν Il. 12, 55; Aesch. τριχὸς δ' ὀρϑίας πλόκαμος ἵσταται Spt. 546; ὀρϑαὶ αἱ τρίχες ἵστανται Plat. Ion 535 c; ἑστὼς ὀρϑός Legg. II, 665 e; Ggstz von κείμενος Prot. 344 c. – Daher auch – a) Denkmäler, Bildsäulen u. dgl. errichten, τρόπαιον u. τρόπαια, das Fluchtod. Siegesdenkmal aufrichten, Soph. Tr. 1092 Plat. Critia. 108 c u. Folgde; τρόπαιον ἱστάναι πολεμίων, über die Feinde, Isocr. 4, 150; τὸ κατ' ἐκείνων ὑπὸ τῶν βαρβάρων σταϑὲν τρόπαιον 5, 148; ἕστᾱκε δ' Ἄτας τρόπαιον ἐν πύλαις Aesch. Spt. 937; auch mit näherer Beziehung auf das Subject τρόπαια στήσασϑαι, Ar. Plut. 453, Xen. Hell. 4, 6, 12 u. A.; – στήλη, ἥ τ' ἐπὶ τύμβῳ ἀνέρος ἑστήκει, die auf dem Grabe errichtet ist, steht, Il. 17, 435; στήλην ἀποϑανόντι στῆσαι D. Cass. 69, 10; μνημεῖον Ar. Equ. 268; ἀνδριάντα, eine Bildsäule errichten, Her. 2, 110; εἰκόνες ἕστασαν ἐκ χρυσοῦ Plat. Critia. 116 e; ἐν τῷ ἱρῷ ἕστηκε λίϑινος, er, d. i. seine Bildsäule von Stein steht, ist errichtet, Her. 2, 141; τὴν πέριξ σφίγγες ἕστασαν 4, 79; σφυρήλατος ἐν Ὀλυμπίᾳ στάϑητι, es soll dir eine metallene Bildsäule errichtet werden, Plat. Phaedr. 236 b; ἱστάναι χαλκοῦς τινάς, ihnen eherne Bildsäulen errichten, Dem. 20, 120. – Auch τεῖχος, eine Mauer errichten, Thuc. 1, 69. – bl χορούς, Chöre aufstellen, zugleich mit der Nebenbdtg des Ordnens, u. dadurch das Fest feiern, Soph. El. 272, Eur. Alc. 1158, Her. 3, 48, der auch eben so sagt τῇ Μητρὶ παννυχίδα, das Nachtfest feiern, 4, 76; κτερίσματα Soph. El. 433; χορόν, ἑορτάν, Pind. P. 9, 113 Ol. 11, 60, Ὀλυμπιάδα Ol. 2, 3. – c) von Soldaten, sie auf stellen, ordnen, τελευταίους τινάς Xen. Cyr. 6, 3,25. So Hom. στίχας ἵστατον, Il. 2, 525, vgl. 16, 199. – Daran reiht sich die Bdtg – 31 hinstellen als Etwas, einsetzen wozu, wozu machen, zunächst – a) τύραννον, zum Herrscher, Soph. O. R. 940; ὃν πόλις στήσει, τοῦδε χρὴ κλύειν Ant. 662; πρὶν ἄν σε τῶν σῶν κύριον στήσω τέκνων O. C. 1045; τὸν ὑπὸ Δαρείου σταϑέντα ὕπαρχον Her. 7, 105; Sp., βασιλέα Δείμαντα στησάμενος D. Hal. 1, 61; βασιλέα σφισὶν ἐστήσαντο D. Cass. 71, 13. Auch φύλακας τούτους στησόμεϑα, Plat. Rep. VI, 484 d. Vgl. das üblichere καϑίστημι. – Aehnlich ἤϑεα καὶ νόμους ἐστήσαντο, richteten sie ein, Her. 7, 35; τὰς σωμάτων ϑεραπείας Pol. 3, 7,6; neben γνῶναι, statuere, D. Hal. 8, 68. – bl erregen, κονίης ὁμίχλην Il. 13, 336, νεφέλας, Wolken aufsteigen lassen, 5, 523 Od. 12, 405. 14, 303; ποδῶν ὑπένερϑε κονίη ἵστατ' ἀειρομένη, Staub stieg auf, sich unter den Füßen erhebend, Il. 2, 151. 23, 366; κῦμα, 21, 240; auch φυλόπιδα στήσειν, den Kampf erheben, beginnen, Od. 11, 314, wie στησάμενοι μάχην 9, 54 u. φύλοπις ἕστηκε, der Kampf erhebt sich, hebt an, Il. 18, 172; φύλοπις, νεῖκος ἵσταται, 13, 333. 18, 172; μάχην Γίγαντες ἔστησαν ϑεοῖς, Eur. Ion 988; πολέμους ἵστασϑαι Her. 7, 9,2; πῇ στήσονται τὸν πόλεμον 7, 236. Aehnlich ἔριν στῆσαι, Zwist erregen, Zank anfangen, Od. 16, 292. 19, 11; ὅτου ποτὲ μῆνιν τοσήνδε πράγματος στήσας ἔχεις Soph. O. R. 699. – Von der Zeit, ἕβδομος ἑστήκει μείς, der siebente Monat hob an, Il. 19, 117, τοῦ μὲν φϑί. νοντος μηνός, τοῦ δ' ἱσταμένοιο, wenn der eine Monat endet u. der andere anhebt, Od. 14, 162. 19, 307; vgl. Hes. O. 782; ἔαρος νέον ἱσταμένοιο Od. 19, 519. Im attischen Kalender hießen die ersten zehn Tage des Monats der μὴν ἱστάμενος, während μὴν μεσῶν die zweite, μὴν φϑίνων die dritte Dekade umfaßt, Her. 6, 106 u. Folgde. – Bes. auch βοήν, Geschrei erheben, Eur. I. T. 1307 Heracl. 129; τίνα βοὴν ἵστης δόμοις Aesch. Ch. 872, wie Antiphan. Ath. X, 450 e; ἰαχάν, κραυγήν, Eur. I. A. 1039 Or. 1529; τίς αὖ παρ' ἄντροις ϑόρυβος ἵσταται βοῆς Soph. Phil. 1263, welch Geschrei erhebt sich. – Uebh. machen, μηδ' ὑπερϑύμως ἄγαν ϑεαὶ βροτῶν στήσητε δύςκηλον χϑόνα Aesch. Eum. 789. – Dah. bei Sp. sich hinstellen, sich benehmen, se gerere, ἀδίκως καὶ ἀγεννῶς Pol. 17, 3,2, εὐλαβῶς 18, 16, 4 u. öfter. – 41 wägen, auf die Wage stellen u. die Wagschale zur Ruhe, ins Gleichgewicht kommen lassen, also an 1) sich anschließend, abwägen, χρυσοῦ δὲ στήσας δέκα τάλαντα Il. 19, 247. 24, 232; ἄποινα, zuwägen, 22, 350; ἔχουσα τρυτάνην ἵστη βόειον δημόν Ar. Vesp. 40; Pax 1215; ἱστᾶσι σταϑμῷ Her. 2, 65; εἴ τις ἱσταίη τιϑεὶς εἰς πλάστιγγας Plat. Tim. 63 b; ἐὰν ἡδέα πρὸς ἡδέα ἱστῇς, abwägen, wie τὸ ἐγγὺς καὶ τὸ πόῤῥω στήσας ἐν τῷ ζυγῷ Prot. 356 b; mit ἀριϑμεῖν καὶ μετρεῖν vrbdn, Xen. Cyr. 8, 2,21 Mem. 1, 1,9. – 5) Die intrans. tempp. u. das med. bezeichnen – a) oft nur das wirkliche Bestehen, Vorhandensein, ein verstärktes εἶναι (vgl. 3), ἁλύει ἐπὶ παντὶ τῷ ἐν χρείᾳ ἱσταμένῳ Soph. Phil. 175, Schol. ἐπὶ παντὶ τῷ ἐν χρείᾳ γιγνομένῳ ἀπορεῖ, in Allem was Noth ist; τόδ' ἐκδιδάσκει καὶ παραλλάσσει φρένας χρηστὰς πρὸς αἰσχρὰ πράγμαϑ' ἵστασϑαι Soph. Ant. 299, sich zum Schlechten hinzuwenden; ἐν ὡραίῳ ἵσταμαι βίῳ Eur. Phoen. 975, wie auch wir sagen "ich stehe in dem Alter"; ἵν' ἕσταμεν χρείας Soph. O. R. 1429, da wir in solcher Lage uns befinden; φρονῶ δὴ ξυμφορᾶς ἵν' ἕσταμεν Tr. 1135; ποῦ σοι τύχης ἕστηκεν Ai. 102; ähnlich ἴσως ἡ τύχη σταίη καλῶς El. 403; – ἐπὶ ξυροῦ ἵσταται ἀκμῆς, es steht, ruht auf der Schneide eines Scheermessers, Il. 10, 173. – b) ein Festgestelltsein, eine feste Haltung gewonnen haben; ἡ ἑστηκυῖα καὶ ἔμφρων ἡλικία Plat. Legg. VII, 882 c, wie καϑεστώς, das bestehende, feste, sichere; τὰ νῦν ἑστῶτα Soph. Tr. 1261; ähnlich φιλόνεικον κατὰ τὴν Λακωνικὴν ἑστῶτα πο-λιτείαν Plat. Rep. VIII, 545 a; χρεία ἑστηκυῖα, καὶ τεταγμένη Pol. 6, 25, 11; λογισμὸς ἑστώς 3, 105, 9, vgl. 9, 12, 7; ἔστη τῇ διανοίᾳ 21, 9,3; vgl. 1) am Ende.
-
17 διάφορος
διάφορ-ος, ον,A different, unlike, Hdt.2.83, 4.81, Pl.Lg. 964a, etc.;παρά τι Iamb. Myst.3.30
: c. gen., differing from, Pl.Phlb. 61d, etc.b several, various,κατὰ τὰς δ. ὕλας Phld.Sign.24
;δ. πρόσωπα POxy.1033.88
(iv A.D.), cf. Ep.Hebr.9.13.c ambiguous, Hsch.2 differing or disagreeing with another,πολλοῖς δ. εἰμι E.Med. 579
; esp. in hostile sense, at variance with,Κλεομένεϊ Hdt.5.75
;τοῖς οἰκείοις Lys.14.44
; ἀλλήλοις, ἑαυτοῖς, Pl.Prt. 337b, Lg. 679b;ἀνώμαλος καὶ δ. πρὸς ἑαυτόν Plu.Sull.6
: c. gen., δ. τινος one's adversary, D.29.15, cf. Antiph.209.1, Philem.162.3 excellent, distinguished, remarkable, Antiph.175.3;δ. γλυκύτητι D.S.2.57
;πρὸς ἀρετήν Plu.Cleom.16
: [comp] Comp.,ὄνομα Ep.Hebr.1.4
.4 making a difference to one,a in good sense, advantageous, profitable, important,δ. ἑτέρου μᾶλλον Th.4.3
;πρὸς σωτηρίαν Pl.Lg. 779b
.b rarely in bad sense, disagreeable, γείτονα γείτονι μηδὲν ποιεῖν δ. ib. 843c.II as Subst., διάφορον, τό,1 difference,σμικρόν τι τὸ δ. εὕροι τις ἄν Hdt.2.7
; διάφορα πολλὰ θεῶν βροτοῖσιν εἰσορῶ I see many differences between gods and men, E.Supp. 612 (lyr.); μέγα τὸ δ. ἐστι (v.l. διαφέρον) Hp.Art.14;ἆρα μικρὰ τὰ δ. ἑκατέροις τῆς οὑσίας; Is.11.47
; .2 what concerns one, τῶν ἡμῖν ἐς τὰ μέγιστα διαφόρων matters of the greatest concern to us, Th.4.87;τηλικούτων ὄντων αὐτῷ τῶν δ. D.19.68
, cf. Arist.Oec. 1352b2.3 difference, disagreement, ἕνεκα τῶν αὐτοῖς ἰδίᾳ δ. on account of their private differences, Th.1.68, cf. 2.37; τὸ Ἀθηναίων δ. difference with the A., Id.2.27.4 in reference to money-matters, difference, balance, Hyp.Eux.17, cf. Epict.Ench.25.4; expenditure, Arist.VV 1251b10;ἡμικρολογία ἐστὶ φειδωλία τοῦ δ. Thphr.Char.10.1
: in pl., expenses, D.32.18, IG5(1).1390.45 (Andania, i B.C.); losses, OGI90.30 (ii B.C.), WilckenChr.11 B8 (ii B.C.).b ready money, cash,χρείας γενομένης ἀναγκαίας τῷ δήμῳ διαφόρου IG12(7).388.7
([place name] Amorgos); sum of money, PSI4.330.8 (iii B.C.), UPZ3.7 (ii B.C.), Plb.4.18.8, IG12(5).653.56 (Syros, i B.C.), etc.: pl., Plb.31.27.13, CIG 2695 ([place name] Iasus); interest,ἐπὶ διαφόρῳ ἡμιολίας POxy.1040.8
(iii A.D.); price, Luc.Herm.81, D.L.6.9.III Adv. - ρως with a difference,τοῖς παροῦσιν ἤθεσι δ. πολιτεύειν Th.6.18
, cf. Pl. Ion 531b: c. gen.,δ. τῶν λοιπῶν δένδρων Gp.10.37.1
; in a variety of ways, Phld.D.3.9: [comp] Comp.- ώτερον Id.Mus.p.109K.
3 pre-eminently,πρᾶος καὶ φιλάνθρωπος τῶν ἄλλων δ. ὤν Id.24.196
, cf. J.BJ2.8.9 ([comp] Sup.);δ. συναρέσκει Men.Epit. 333
, cf. Pk.72; excellently, with distinction, ἀγωνίσασθαι Sosyl.p.30B.;δ. ἀπειργασμένος Plb.13.7.2
: [comp] Comp.- ώτερον Hsch.
Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > διάφορος
-
18 περι-ουσία
περι-ουσία, ἡ, das, was übrig ist, bleibt, Ueberfluß, Ar. Nubb. 51; bes. Reichthum, Wohlstand, περιουσίας ἔχειν χρημάτων, Thuc. 1, 7. 2, 13 u. oft; Ggstz ἔνδεια, Plat. Gorg. 487 e; ἀπὸ παντὸς περιουσίαν ποιούμενος, sich bereichernd, Rep. VIII, 554 a; ἐκ περιουσίας ἀλλήλων ἀποπειρώμενοι, zum Ueberfluß, ohne Noth, zum Zeitvertreib, Theaet. 154 d; vgl. Dem. 18, 3; περιουσίας χάριν, Pol. 4, 21, 1; ἐν τοιαύτῃ περιουσίᾳ τῶν ἐπιτηδείων ἦσαν, 3, 90, 7; auch πρὸς περιουσίαν dem πρὸς τὰς ἀναγκαίας τοῦ βίου χρείας entgegengesetzt, 4, 38, 4; vgl. τοὺς μὴ ἔκ τινος περιουσίας ζῶντας, Ath. IV, 168; a. Sp.
-
19 εὐ-χερής
εὐ-χερής, ές, mit Leichtigkeit, geschickt handhabend, bes. tadelnd; leichtsinnig, unbeständig, Dem. 21, 103; καὶ παράβολος Plut. Arist. 2; a. Sp.; so εὐχερὴς ἀνήρ comic. bei Ath. II, 55 d; – leicht zu handhaben, zu behandeln, übh. leicht, εὐχερές ἐστι ταῠτα δαήμεναι Batrach. 63; πάντα ταῦτ' ἐν εὐχερεῖ ἔϑου, für etwas Leichtes erachten, d. i. verachten, Soph. Phil. 863; auch von Menschen, gutmüthig, nachgiebig, ὅρα σὺ μὴ νῦν μέν τις εὐχερὴς παρῇς 519; so oft tadelnd, τὸ εὐχερὲς τῶν ὀνομάτων καὶ μὴ δι' ἀκριβείας ἐξεταζόμενον, die Nachlässigkeit im Ausdruck, Plat. Theaet. 184 b; flink, schnell, Plat. Polit. 266 c; πολεμικῆς χρείας Pol. 4, 8, 9; – ζῷον πρὸς πᾶσαν τροφὴν εὐχερέστατον, das sich leicht an jede Nahrung gewöhnt, Arist. H. A. 8, 6; ϑάλασσα εὐχ. μεγάλαις ναυσίν, leicht zu befahren, App. B. C. 2, 84. – Adv. εὐχερῶς, leicht, schnell, καὶ εὐκόλως ἐξέπιε Plat. Phaed. 117 c; εὐχερῶς φέρειν, gelassen ertragen, z. B. τὴν ὠχρότητα Rep. V, 474 e, wie ὀνείδη Dem. 3, 20; εὐχερέστερον προςδέξεσϑαί τι Din. 1, 55; εὐχερῶς ἔχειν πρός τι, geneigt sein zu Etwas, Arist. Eth. 8, 9; Sp.
-
20 εὐ-μάρεια
εὐ-μάρεια, ἡ, ion. εὐμαρέη, Her. 2, 35, u. εὐμαρίη, 4, 113, Leichtigkeit; – al Gewandtheit, χ εροῖν Eur. Bacch. 1127; auch übertr., M. Ant. 4, 3. – b) womit sich Etwas thun läßt, Bequemlichkeit, Mühelosigkeit, εὐμάρεια ἡμῖν ἐστιν ἀκούειν, leicht geschieht es, daß, Plat. Lys. 204, d; εὐμάρειαν εἰς τὰς χρείας ἑκάστας παρασκευάζειν Legg. V, 738 d; εὐμαρείᾳ χρῆσϑαι, es leicht haben, Soph. Tr. 191; aber Phil. 284 = Fülle, Ueberfluß; Sp., πρὸς τὴν τῶν ἀνιόντων εὐμάρειαν, zur Bequemlichkeit, Luc. baln. 5; δι' εὐμαρείας, mit Leichtigkeit, Amor. 13; bequeme Gelegenheit, Xen. Oec. 5, 9; ζητήσεως Arist. pol. 3, 3. – Erleichterungsmittel, εὑρίσκειν εὐμάρειάν τινος Soph. Phil. 697; ἐζήτησε τόκοισιν εὐμάρειαν Eur. trg. bei E. M 411; πρὸς τὰς ἐκ Διὸς ὥρας εὐμάρειαν ἐμηχανᾶτο Plat. Prot. 321 a, d. i. Schutzmittel gegen die Jahreszeiten. – Bei Her. a. a. O. Ausleerung durch den Stuhlgang, u. Ort dazu, Bequemlichkeit.
- 1
- 2
См. также в других словарях:
ЕВАНГЕЛИЕ. ЧАСТЬ II — Язык Евангелий Проблема новозаветного греческого Дошедшие до нас оригинальные тексты НЗ написаны на древнегреч. языке (см. ст. Греческий язык); существующие версии на др. языках это переводы с греческого (или с др. переводов; о переводах… … Православная энциклопедия
ίστημι — ἵστημι (ΑΜ) 1. τοποθετώ όρθιο κάτι, στήνω («ἔγχος μέν ῥ ἔστησε φέρων πρὸς κίονα» Ομ. Ιλ.) 2. (για ανδριάντες, οικοδομές, τρόπαια) ιδρύω, εγείρω («ἔστησε τρόπαια») μσν. (το μέσ.) ἵσταμαι 1. είμαι όρθιος, στέκομαι 2. (για οικοδομήματα) υψώνομαι,… … Dictionary of Greek
χρεία — η, ΝΜΑ, και χρειά Ν, και ιων. τ. χρείη και αιολ. τ. χρήα και χρέα και κρητ. τ. χρηΐα Α 1. ανάγκη, επιτακτικός λόγος (α. «αν η χρεία τό καλέσει» αν παραστεί ανάγκη β. «καὶ μὴ χρείᾳ πολεμῶμεν», Σοφ.) 2. στέρηση, έλλειψη, ένδεια, φτώχεια (α. «δεν… … Dictionary of Greek
συντεχνία — Εμπορική και βιοτεχνική ένωση του Μεσαίωνα, στην οποία ανήκαν όλοι όσοι ασκούσαν την ίδια οικονομική δραστηριότητα, με σκοπό την προάσπιση κοινών συμφερόντων. Οι σ. υπήρξαν ιδιαίτερα πολυάριθμες και ανθηρές μεταξύ 12ου και 14ου αι. Οι ρίζες των σ … Dictionary of Greek
ИКОНОМИЯ — [греч. οἰκονομία, букв. «домостроительство»], один из важнейших принципов церковного правотворчества, правоприменительной практики и душепопечения. В наст. время под И. понимается обычно отступление от безусловного и точного исполнения… … Православная энциклопедия
ANNIBAL — I. ANNIBAL Carthaginensium Dux, Amilcaris fil. quem adhuc impuberem iureiurandô ante aras pater astrinxisle fertur, ut quam primum per aetatem liceret, arma contra Romanos sumeret. Sil. Ital. l. 1. v. 104. Olli permulcens genitor caput, oscula… … Hofmann J. Lexicon universale
ГАЛЕН — ГАЛЕН (Γαληνός) из Пергама (129, Пергам ок. 210 н. э., Рим), греческий ученый, врач и философ. Жизнь и сочинения. Благодаря своему отцу, архитектору Элию Никону, Г. получил всестороннее образование, с 14 лет начал изучать грамматику,… … Античная философия